 |
| Forrás: google |
Imádom a gyerekeket. A kicsiket, akik még ártatlanok, akiket nem rontott meg a környezetük, a világ. Legyenek fehérek, feketék, sárgák, vagy lilák. Mindet imádom!:)
Tegnap Csacsival ültünk egy padon a főtér közelében, mikor jött két hölgy, az egyik babakocsit tolt, a másik kézen fogva vezetett egy aprócska fiút. "Szerelmünk" története akkor kezdődött, mikor rám nézett az a kis drágaság, aztán rámosolyogtam, ő meg akkorát vigyorgott, hogy meg kellett zabálni:) Sőt, mikor már elhaladtak mellettünk, utána is annyira nézett vissza rám és mosolygott, hogy szerencse, hogy fogta a kezét a mami, különben tuti elesett volna a kis drága:)
 |
| Forrás: google |
Ma pedig mentem a meki felé, találkozni Kisasszonnyal, amikor szintén szembejött egy anyuka, kezében babahordóval, mellette pedig sétált egy kicsi lányka. Olyan nyitottan, felfelé nézett, egyenesen a "nagyok" szemébe, és mosolygott. Én meg visszamosolyogtam, erre elkezdett integetni nekem, én meg természetesen visszaintegettem neki, erre úgy megörült, hogy azt látni kellett volna:) Csak úgy ragyogtak a szemecskéi:)
Az ilyen kis apró örömök, pici pillanatok úgy fel tudják dobni a napomat, hogy utána nehéz elrontani:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése