Pontosabban már több mint egy éve és egy hónapja lakunk együtt a barátommal, aki időközben a vőlegényem lett.
Sokan féltettek minket, sőt, voltak, akik egyszerűen hülyeségnek találták, hogy másfél év után, majdnem 22 évesen megtegyünk egy ekkora lépést. Így egy év után látszik, hogy mennyire tévedtek:)
Az anyagiakban általában elvagyunk. Nagyon beletanultunk a spórolásba, lemondtunk olyan luxus dolgokról, amikre igazán nem is volt szükségünk. Igyekszünk csak a legfontosabb, legszükségesebb dolgokat megvenni, de azért néha becsúszik 1-1 csoki, popcorn, vagy hasonló:) Most hogy Husi teljes állásban dolgozik, az anyagi helyzetünk javulóban van, de ettől függetlenül úgy döntöttünk, nem adjuk fel ezt az életmódot, nem kezdünk el újra fölösleges dolgokra költeni, hanem spórolunk az esküvőre:)
A költözés lelki része szintén megnyugtató. Szinte sosem veszekszünk. Illetve nem igaz, játszásiból szoktunk „vitázni”, de ezek ilyen nevetős párbeszédek, cseppet sem komolyak:)
Én régen mindig mondtam, hogy a saját családommal is nehezen tudok együtt élni, alkalmazkodni, egy idegenhez biztosan nem fogok tudni… Na, hát innen tudom, hogy Husival lelki társak vagyunk, mert az első perctől kezdve könnyedén alkalmazkodtunk egymáshoz:)
Mára kialakult egy rendszer: általában én főzök, mosok, Ő mosogat, porszívózik és viszi le a szemetet. Minden mást általában együtt csinálunk (teregetés, takarítás, rendrakás). Aztán ezek néha változnak, attól függően, hogy ki mennyit van itthon. Legutóbb Ő mosott, és mostanság én mosogatok többet.
Általában, ha tehetjük, mindent együtt csinálunk. Főleg most, hogy teljes állása van, és egyre többet vagyunk külön a munkánk miatt. Például múltkor két egymást követő napon is ajánlott küldeményünk érkezett, míg nem voltunk itthon, elintézhettem volna az egyiket én a másikat ő másnap. De inkább megvártuk egymást itthon, és sétáltunk egy nagyot a napsütésben mindkét nap. És ha már arra mentünk, be is vásároltunk.
Összességében elmondható, hogy nagyon sokat tanultunk, tapasztaltunk az életről, egymásról, magunkról ez alatta az egy év alatt. Cseppet sem bántuk meg a dolgot, hiszen nem kellett csalódnunk. Mivel sem egymással szemben, sem a megélhetéssel szemben nem támasztottunk hatalmas nagy elvárásokat, vagyis nem rózsaszín felhőben, képtelen álmokkal vágtunk bele, hanem a realitás talaján.
Ez a boldogságban, harmóniában eltöltött egy év remélhetőleg minden károgónak bebizonyította, hogy jó döntés volt az összeköltözésünk:) Kiálltuk ezt a tesztet is, úgyhogy innen egyenes az út az esküvőig, aztán a saját lakásig!:)
Adva van:
