Puha homokos talajon botorkálunk Tőke László koreográfussal a fedett lovardában. Ez lesz a színpad, ha úgy tetszik, a ma esti előadás színtere. László megmutatja a hatalmas területet, ami a lovak miatt lett ekkorára kialakítva, majd az ostorokhoz megyünk, azokkal babrál. A tegnapi előadáson hármat is elcsattogtattak, pótolni kellett. A technikusok a fényeket ellenőrzik, majd a hanganyagot is kipróbálják. Úgy tűnik minden készen áll A sors útjai című első debreceni lovas színházi darab második előadására.
Nálad hogy jött a lovaglás? Mióta lovagolsz, mióta van közöd a lovakhoz?
Nekem ez gyerekkori szerelmem. Két évesen ültettek föl először lóra, és onnantól kezdve, ha bárhol láttam lovat, akkor nekem az a mindenem volt. És végigkísérte szerencsémre az életemet. Volt a családban is olyan lehetőség, hogy tudjak lovagolni, és utána, ahogy táncos pályára léptem, akkor sem szűnt meg ez. Amikor csak adódott lehetőség, akkor eljártam lovagolni, vagy lovazni, vagy csak lovakat nézegetni. És miután felnőttem, saját keresetem lett, azt gondoltam, hogy itt az idő, és nekem is saját lovat kell vennem. Úgyhogy lovakat tenyésztek, ezek a saját tenyésztésű lovaim, amik a darabban szerepelnek. Itt három is szerepel benne. Ők már mind nálunk születtek, és úgy dolgozok velük. Ez alapján alakult ki ez az egész kontakt, meg ez az egész idomítás. Rengeteg idő és nagyon sok munka velük ilyen barátságot kötni, de nem lehetetlen. Itt van a bizonyíték, hogy nem lehetetlen.
Ez az első lovas színház Debrecenben, honnan jött az ötlet?
Az ötlet abból adódik, hogy én már több éve dolgozom különböző lovas showk-ban táncosként. Tavaly már a Horse Evolution Show-nak voltam a koreográfusa meg az egyik lovasa. És most a Magyar Nemzeti Cirkusznak is a koreográfusa vagyok. Tehát nagyon sok közöm van hozzá. Eddig én dolgoztam másoknak, aztán Ordas Jocival, személyes jó barátommal, nagyon sok beszélgetés és filozofálás után kitaláltuk ezt. Létrehozni egy olyan csapatot így első körön, akik egyáltalán szenvedélyt éreznek erre, hogy egy ilyen lovas színházi produkciót megcsináljunk, nyilván ehhez kell egy társaság. És hogyha ezt a társaságot sikerülne összekapnunk, én a táncos részről, ő a lovas részről, és utána közösen összetennénk, akkor alakíthatnánk egy lovas színházat.
Mi volt a terv? Mi minden kellett ahhoz, hogy ez az előadás létrejöjjön?
Az volt a terv, hogy először is csináljunk egy darabot. Mellette már megvolt egy 8-10 fős társaság. Utána kibővült hirtelen 25 fősre, az ő összes lovasa, az én összes táncos barátom, meg aztán még új emberek is csapódtak hozzánk, mert fantáziát láttak ebbe a dologba. Összeálltunk, én kitaláltam a darabot, az egyik barátunk megcsinálta a dramaturgiát hozzá, a másik barátunk a technikát hozzá, a harmadik a helyet adta, ahol megvalósíthatjuk ezt a dolgot. És mindemellett még rengeteg önerőből való energiát kellett befektetnünk ahhoz, hogy ez létrejöjjön, hogy megcsináljuk ezt A sors útjai című első lovas színházi előadást itt Debrecenben.
A közönség tegnap vastapssal búcsúztatott. Ti hogyan éltétek meg az első előadást?
Most egy kicsit ebbe belefáradtunk. Nem belefáradtunk, de tényleg a tegnapi premierrel nagyon sok feszültség szabadult fel belőlünk. Nyilván örömfeszültségek, mert a közönség nagyon jól fogadta, tapsvihar volt, meg végigtapsolták az eladást, nem győztek gratulálni. És ez nekünk olyan visszajelzés, hogy volt értelme ennek az összes erőfeszítésnek és fantáziának, meg az álmaink megvalósításának.
Ezután hogyan tovább?
Nyilván tovább kéne valahogy lépnünk. Csak úgy fogunk tudni továbblépni, hogyha megvan a referenciaanyagunk úgymond, tehát most letettünk valamit az asztalra. A sors útjait. Nyilván ebből is sokkal több előadást kéne játszani, sokkal több embernek megmutatni. Sokszor van videó anyaga az embernek, elküldi, de amikor élőbe látja, az alapján terjed igazából a jó hír is, meg nekünk is a gyakorlat, a rutin, a tapasztalat.
Úgy tudom, állandó társulatot szeretnétek létrehozni. Mennyire látod úgy, hogy van igény erre?
Most ha letelik ez a ma este, akkor a jövő hét elején összeszámoljuk azt az energiát, amibe nekünk ez került, hogy ez a darab megvalósuljon. Ezt nagyon jól tudja bármelyik színház, hogy egy darab megvalósításához kell egy x energia befektetés. És utána, hogy a kész darabot mennyiért lehetne valahová továbbvinni, eladni, és utaztatni, hogy minél több ember láthassa azt, amit mi szeretnénk ezzel átadni a nézőknek. Ezeknek pontosan utána kell számolnunk. Az már tényleg a marketing részre tartozik. Ami az érdekes benne, hogy ezt is mi csináljuk. Tehát egyelőre nincs senki, aki mögöttünk állna.
Mik voltak a céljaitok a darabbal?
Magyaros darabot készítettünk. Mindent olyanná próbáltunk megformálni, hogy érezhető legyen az, hogy az ereinkből csörgedezik ez a dolog. Mind a tánc, mind a lovakkal való kapcsolata az embernek. Az, hogy ez nem egy cirkusz, hanem tényleg egy dramaturg alapján van az egész fölvezetve, végigvezetve, és lejátszva. Hogy ez egy új, nagyszerű és szép dolog. Ezzel értéket lehet képviselni. Csak hát ebbe kell némi támogatás. Mert sajnos egyikünk sem úgy született, hogy az ötös lottó nyertes szelvényével a zsebében.
Mennyi ideig tartott a felkészülés?
A táncpróbák januárban kezdődtek el, de a darabot már december elejétől folyamatosan készítjük, mind a dramaturgiát, mind a zenék összeválogatását. Tehát a tervek, az előkészületek elindultak decemberbe, és a táncpróbákat januártól kezdtük, de itt megfagytunk, nagyon hideg volt. Voltak próbatermi próbák, a lovasok pedig külön készültek itt. Mindezek mellett én Püspökladányból hozom a lovaimat, amiket most három hete hoztam be ide, hogy a helyszínt szokják egyáltalán, eddig én otthon készültem velük. Úgyhogy itt gyakorlatilag három hete minden nap folyik a munka. Hogy ez a tegnapi előadás összejöjjön.
Hát hál’ istennek sérülések nem lettek. Van olyan lovunk, aminek nem attól, hanem a munkától rándulása van, nyilván őt pótolni kell, úgyhogy menesztettük ebből a darabból most. Megúsztuk egyébként. Ahhoz képest, hogy mikor először itt voltunk, akkor egymást rúgták a lovak, azon lovasok ültek, köztük táncosok álltak. De hála a jó istennek semmi baleset nem történt. Lehetett volna egyébként, nem veszélytelen ez a dolog, még előadás közben sem.
Vannak már új tervek a fejedben újabb előadásokkal kapcsolatban, vagy most inkább ezt szeretnétek továbbvinni?
Hát egyelőre ezt szeretnénk javítani. Mivel mellette máshol is dolgozgatom, vannak ötletek a fejembe. Ezelőtt a színház előtt is ilyen show elemeket próbáltunk, gyakorolgattunk, amit itt még nem mutattunk be. Persze amit még nem tudunk, azt nem akarjuk bemutatni, ez szerintem egyértelmű. Viszont már vannak igen. Van modernebb előadás, mind táncban, mind lovas részben is, oda még sokkal jobban fel kell készülnünk. És lehet, hogy a következő darabunk egy olyan kortárs darab lesz, hogy mind lovakkal, mind táncosokkal egy teljesen újat mutatnánk be. Egyelőre a sorsunk attól függ, hogy hogyan tudjuk továbbvinni. Hogyan tudjuk az előadást játszani, és tudunk-e társulatként működni. Mindannyian ezt szeretnénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése