„A sors útjai…”

Ma szerencsém volt eljutni sajtósként egy lovas színházba. Szuper élmény volt, ajánlom mindenkinek:)

Íme a beszámolóm róla:

A Sárréti Táncművészeti Alapítvány és a Hajdúsági Lovasklub közös produkciója március 2-án és 3-án 19 órai kezdettel volt látható.

Az Új Lovas Színház Társulat „A sors útjai…” címmel mutatta be produkcióját a Debreceni Lovas Klub Salakos utcai lovardájában. A bemutató hatalmas sikert ért el, a közönség mindkét napon vastapssal búcsúztatta őket.

Most először volt Debrecenben lovas színház, így a nézők nagy kíváncsisággal fogadták. Aki még nem látott ilyet, annak tudnia kell, hogy a lovas színház egy színházi darabot mutat be, amelyben a lovak nem mint eszközök, hanem mint társak, egyenrangú partnerek szerepelnek.

A nézők már hat óra után szállingóztak, aztán hétre megtelt a nézőtér. Elég hideg volt a lovardában, az élelmesebbek pokróccal, párnákkal érkeztek, a kevésbé élelmesebbeknek maradt a forró csoki, meleg tea, forralt bor, amit a büfénél vásárolhattak egyéb rágcsálnivalók mellett.

Az előadást kis késéssel Dánielfy Zsolt nyitotta meg beszédével, amelyben összefoglalta a darab jelentőségét. A mű a magyarság gyökereiből táplálkozik, és egy tragikus szerelmi történetet mesél el. Az életünket válaszutak és kegyetlen próbák alkotják, egy ilyet mutat be a darab is.

A táncosoknak a lovakkal való együttműködés mellett a homokos talajon való táncolás is kihívás volt, de jól vették az akadályt. Csöppet sem tűnt úgy, hogy nagyobb erőfeszítést igényel táncolniuk mint egy egyenletesebb talajon, pedig bizonyára így volt. Az eladás színvonalas volt, a modern- és a néptánc vegyült benne.

A lovak gyönyörűek és okosak voltak, néha ugyan megmakacsolták magukat, de összességében jól teljesítettek. A lovasok vezetője Ordasi József, a Nemzeti Vágta többszörös döntőse.

A darab főszereplője és egyben koreográfusa Tőke László, aki a Horse Evolution-nal is nagy sikereket ért el. Ebben a műben nagyon szépen mutatja azt be, hogy hogyan válhat egy állat a társunkká, mikor egyedül maradunk.

A társulat álma egy állandó társulat létrehozása, melyet később akár meg is utaztatnának az országban. A hétvégi siker után, úgy gondolom volna is erre igény országszerte.