Eljegyzés

Március 16-a eddig is nagy nap volt az életünkben. 

2011. március 16-án, kereken egy hónap barátkozás után, ellógtam a legutálatosabb tanárom órájáról az egyetemről, és a Nagyerdőn egy dombon fekvő padon, egy minivízesés közelében elcsattant az első csók. Én akkor már nagyon szerelmes voltam, és ahogy éreztem, Ő is.

2012. március 16-án, az egy éves fordulónkon Gyulán ünnepeltünk, nagyokat sétáltunk, étteremben ettünk, tóparton ücsörögtünk. Akkor már sokkal jobban szerettem őt, és ahogy éreztem, Ő is engem.

2013. március 16-án, a két éves fordulónkon Debrecenben voltunk, ketrecharcra mentünk tudósítani, romi filmet néztünk, és éjjel a nagyszobában gyertyafényes piknikeztünk. Ő térdelt, én álltam, ő kérdezett, én igent mondtam, aztán gyűrűt húztunk. Most még sokkal jobban szeretem őt, és ahogy érzem, Ő is engem. 

Arra már rájöttem, hogy nincs határa a szerelemnek, mert minden egyes nappal jobban szeretem.

Aztán így egy hét elteltével, lassan sikerül felfognom, hogy menyasszony vagyok:) Azt hittem ez nem akkora nagy dolog, de igenis az. Sokkal erősebbnek, célratörőbbnek, felelősségteljesebbnek érzem a kapcsolatunkat, mint valaha. A jegyesség egy csodálatos időszaka az életünknek, amit bearanyoz a közös várakozás az esküvőre:)

"Készen állok, hogy szeresselek, 

Készen, hogy kitárjam szívemet. 

Hogy átéljek veled száz csodát, 

Napfelkeltét, napot, napnyugtát. 

Meglássak apró örömöket, 

Szivárványt, lepkét, gyerekeket. 

Megosztani a boldogságot, 

Jobb társat ehhez keresve sem találok."