A hét főbűn: 5. A torkosság

Általánosságban elmondható, hogy ezt a bűnt tekintik a legkevésbé súlyosnak, pedig pont ez az a bűn, ami nem csak a lelket érinti, hanem a testet is. A falánk ember arcán viseli a bűnét, ugyanis az megmutatkozik, ha akarja, ha nem.

A torkosság mértéktelenséget jelent a táplálkozásban, azaz mértéktelen evést, ivást. A Magyar Katolikus Lexikon szerint 4 formában nyilvánulhat meg:

- mennyiségben: vagyis túl sokat fogyasztunk

- minőségben: túl sok időt fordítunk az ételek elkészítésére, válogatunk, csak a legjavát esszük meg

- időben: rendszertelenül étkezünk, a megszokott idő előtt vagy után

- módban: titokban eszünk, mohón, vagy kapkodva

Tehát a fentiekből kiderül, hogy a Katolikus Lexikon szerint nem csak az követ el bűnt, aki túl sokat fogyaszt, hanem az is, aki válogat az ételek közt. Tehát itt bűnösnek minősülnek az ínyencek, akik bármeddig képesek elutazni akár egy különleges falatért, vagy órákig képesek a piacokat járni a tökéletes zöldségért. És ezután órákon át, nagy precizitással készítenek ételt belőle. Aki nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen.

Úgy gondolom azért fontos ezzel a bűnnel foglalkoznunk, mert korunkban a világméretű éhezésnél csak a hasonló szintű elhízás jelent nagyobb problémát.

Az elhízások egy részét valóban meg lehetne gátolni, ha mind mennyiségben, mind minőségben, módban és időben is megfelelően táplálkoznánk. Természetesen ez alól kivételt képeznek a genetikai eredetű elhízások. Na és beszélhetnénk a lelki eredetűekről is.

Mindazonáltal könnyű mondani, sokkal könnyebb, mint betartani. Amíg gyermekek vagyunk, szüleink jó esetben odafigyelnek arra, hogy ne vigyük túlzásba az evést (természetesen azt is figyelembe véve, hogy a fejlődő szervezetnek szüksége van a megfelelő mennyiségű tápanyagokra), és ilyenkor a rendszerességet is könnyebb betartani. Hiszen iskola előtt reggeli, iskolában tízórai, majd ebéd, uzsonna, és otthon a vacsora.

A gond akkor kezdődik, mikor gimnáziumban már kihagyjuk a reggelit, mert sietni kell, aztán vagy viszünk egy szendvicset, vagy veszünk a büfében valami egészségtelent, aztán vagy ebédelünk valahol, vagy majd délután otthon bekapunk valami, és így tovább.

Ezután az egyetem sem a rendszerességről híres. Teljesen rendszertelen az órarend is, nem hogy az étkezések. És ezután ha sikerül munkát kapni, attól függően, hogy milyen a munkaidő, szintén megjelenhet a rendszertelenség. Ezek mellett nem könnyű minden nap pontosan ugyanakkor étkezni, sőt ezek miatt gyakran a kapkodás is elkerülhetetlen.

Dr. Laham erre is mondott valamit: szerinte, aki elfogyaszt egy szelet süteményt, az nagyobb valószínűséggel fog jótékony célokra adakozni. Én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni alátámasztás hiányában. De gondolom, a jótékonysági ünnepségeken azért etetik finomságokkal a népeket, hogy minél többen, minél többet adakozzanak.

(forrás: wikipedia.hu, mno.hu, lexikon.katolikus.hu képek: google.hu)