A jóra való restség vonakodás a szükséges erőfeszítésektől. Nevezhetjük lustaságnak, halogatásnak, menekülésnek a feladatok elől.
Létezik külső és belső lustaság. A külső lustaság, amikor az ember elhanyagolja külső környezetét, önmagát, munkáját, állapotbeli kötelességeit. Mindez belső lustasághoz vezet. A belső lustaság, amikor az összeszedettség hiánya, ami létezhet a látszólag nagy aktivitás mellett is.
A halogatás, lustaság mindenkiben benne van valamilyen szinten. Halogatáskor tudjuk, hogy valamit meg kell tennünk, de valamilyen oknál fogva mégis későbbre halasztjuk. Ennek oka lehet a következményektől való félelem, pánik, szorongás, vagy akár düh, lázadás.
A halogatóknak van enyhébb formája (aki azért halogat, mert számos kellemesebb időtöltésnek hódol inkább) és durvább formája (amikor a várható kihívást, feszültséget, kudarcot akarják elkerülni). Az mindenesetre elmondható, hogy a halogatásból ritkán születik jó dolog. Általában a halogatott feladat, probléma az idővel csak nagyobb, sürgetőbb, kellemetlenebb lesz.
Dr. Laham szerint a lustaság, bóbiskolás, pihenés fejleszti a memóriát, a gondolkodást.
(forrás: wikipedia.hu, tanulasmodszertan.hu, lexikon.katolikus.hu, mno.hu, képek: google.hu)
Én sajnos sokszor beleesek a halogatásba, pedig tudom, hogy úgy is meg kell csinálnom… Viszont nálam a határidő nagyon motiváló, általában utolsó pillanatban, a hajrában vagyok a legjobb. De mostanában igyekszem idő előtt elvégezni a feladataimat.
a lustaság, vagy szép kifejezéssel élve, a jóra való restség örökös népbetegség marad, az biztos :) a lustaság épp oly jellemző mindenkire, mint az, hogy emberek vagyunk. persze itt is, mint mindenhol, meg kell találni az arany középutat, a kellő mértékű lustaság (pihenés, alvás, kikapcsolódás) elengedhetetlen a későbbi cselekvés megfelelő hatásfokához. persze jó néhányan elvetik a sulykot ezzel kapcsolatban :D bátran bevallom, hogy a halogatók népes táborába tartozom, de mentségemre legyen szólva: az enyhébbik formába! szerintem érthető, hogy a szakdolgozatírás és az integráljelek jelek elől időnként versírásba, motivációs könyvek olvasásába és fényképezésbe menekülök :)
VálaszTörlésÚgy ahogy mondod, nincs olyan ember, aki soha nem halogatott még semmit:) Kivételesen az egész mondandóddal teljesen egyetértek:D
Törlés