Róla írtam a szakdolgozatomat, illetve a kultuszáról, annak kialakulásáról, alakulásáról, fejlődéséről, változásairól, továbbéléséről. Nem is szeretnék most több szót "fecsérelni" rá, csak csendben megemlékezni az évfordulóról egy gyertya meggyújtása mellett, hogy lelke békében nyugodjon.
Íme a számomra legkedvesebb verse, csak 16 éves volt, amikor írta.
KERESEK VALAKIT
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.
1921. okt. 31.
És megzenésítve:
Jó, hogy nem csalódtam :)
VálaszTörlés:) Ez a dolog már csak így lesz mindig:)
TörlésMikor az egyik kedvenc költőm találkozik az egyik kedvenc zenekarommal..., Hát, valami ilyesmi lehetett az Ősrobbanás. :) Mindig libabőrös leszek tőlük. :)
VálaszTörlésEgyetértek:) A Hátköznapi Csalódások is feldolgozta ezt a verset, de szerintem az valami borzadáj... fél perc után kikapcsoltam, mert egyszerűen, szinte gyalázat, ahogyan ezt a verset k "megzenésítették"
Törlés