Ajánló: Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher, 2011)

Mikor elkezdtem nézni a filmet már tudtam, hogy írni fogok róla, csak abban nem voltam még biztos, hogy jót vagy rosszat.

Egy film a megtérésről, a hitről, a hit nevében elkövetett tettekről, és arról, hogy milyen könnyen át lehet esni a ló túloldalára.

2011-ben jelent meg a mozikban Marc Forster rendezésében a Géppisztolyos prédikátor című film, mely igaz történeten alapszik.

A főszereplő, Sam Childers (Gerard Butler) a film elején szabadul a börtönből. Eddig egy motoros banda tagja volt, felesége sztriptíz táncos, és van egy kislányuk is. Mire kijön a börtönből felesége azzal a hírrel fogadja, hogy megtért, és neki is ezt kellene tennie. A férfi persze tiltakozik, mígnem olyan események következnek be, amik hatására mégiscsak eléri őt is a megbánás érzése.

Megkeresztelkedik és Istennek tetsző életet kezd élni. Templomba jár, leszoktatja barátját a drogról, munkát kap, sőt saját építészeti vállalkozást indít. Az addig lakásként használt lakókocsit felváltja egy csodálatos saját ház.

Egy alkalommal a templomban egy pap arról beszél, milyen rossz a helyzet Afrika bizonyos részein. A főhőst ekkor újabb megvilágosodás éri, segíteni akar újjáépíteni a lerombolt házakat.

Sam egy katona segítségével kirándulást tesz Szudánba, ahol szembesül a borzalmas helyzettel. A Lord’s Resistance Army (LRA) nevű brutális hadsereg családokat írt ki, gyermekeket rabol el és teszi őket katonává.

Ez a tapasztalat újabb nagy hatással lesz rá. Először otthon épít egy templomot olyan kitaszítottak számára, amilyen ő is volt valaha. Ide betérhet bárki, legyen drogos, prosti vagy bűnöző, ha nyitott az úr szavára. Egy véletlen folyamán végül ő maga látja el a prédikátor szerepét.

A következő nagy terve egy árvaház nyitása Afrikában, azon a területen, ahol a gyermekeknek a legnagyobb szüksége van rá, azaz háborús övezetben. Első próbálkozása kudarcba fullad, az LRA ugyanis igyekszik megakadályozni a ténykedéseit. Akkora ellenségnek tekintik, hogy vérdíjat tűznek ki a fejére. Másodjára azonban megépül az árvaház, és több száz árvát fogad be.

Ám nem elégszik meg ennyivel. Fegyveres hadjáratokat indít, amelyek során gyermekeket próbál menteni. Néha több, néha kevesebb sikerrel.

A film során Sam többször válik szerethetővé, de többször utálat tárgyává is.  A bűnöző megtér, majd úgy érzi az a feladata, hogy segítsen, később azonban már Istennek is képzeli magát.

A film fő gondolata az utolsó percekben fogalmazódik meg egy kisfiú által: „Ha hagyjuk, hogy eltöltsön minket a gyűlölet, ők nyernek.”

Sam Childers

Sam Childers a mai napig küzd Dél-Szudán és Észak-Uganda gyermekeiért. Mai napig együtt van a feleségével, aki vezeti a Shekinah Közösségi Templomot, míg férje Afrikában harcol. Éppen ezért a film sem teljes, nem befejezett, hiszen a történet jelen pillanatban is zajlik.

A film legvégén, a stáblista mellett láthatunk képeket és felvételeket az igazi Sam-ről és társairól, valamint a gyerekekről is. A legvégén hangzik el még egy nagyon fontos gondolat, Sam Childers szájából: „Nem fogok mentségeket keresni, és azt állítani, hogy amit teszek az helyes. Csak egyet kérdeznék bárkitől a világban. Bárkitől, akinek van gyereke, bárkitől, akinek van testvére és családja. Ha az Ön gyermekét vagy rokonát rabolnák el mondjuk ma, ha egy elmebeteg, egy terrorista gátlástalanul elrabolná valamelyik rokonát, akár a gyermekét, és én azt mondanám, hogy haza tudom vinni, számítana milyen módszerrel teszem?”

Sokan illették negatív kritikával, némelyik jogos is, de egy nézést mindenképpen megér. Bemutatja, hogy az emberek mire képesek akkor, ha hisznek valamiben. Legyen az Isten, egy személy, vagy saját maguk. 

Nos ennyit hivatalosan, innen pedig a saját vélemény:

Az elején utáltam, közben szerettem, aztán megint utáltam, és végül kicsit megint elkezdtem szeretni a főhőst és a tetteit. Csodálom a munkásságát, és a családját is, hogy nem csak hogy kibírják, hogy a családfő alig van otthon, de még támogatják is munkájában.

Mindenképpen nagyobb nézőközönséget igényelne a film, nagyobb hírverést, mint amit kapott. Nem azért, mert egy szuper jó film, mert ezt így nem jelenteném ki, hanem azért amiről szól. Hogy mik is történnek Afrikában, és hogy egy ember is mennyit tud tenni ennek megváltoztatásáért. Bár az út nagyon nehéz és kemény, és rengeteg az akadály és a hátráltató tényező, de a hit átsegít mindenen. És itt nem feltétlenül Istenhitre gondolok. 

Engem arra tanított meg ez a film, hogy ha vannak határozott céljaim, akkor ne csak gondolkodjak róla, hogy mi lenne ha, hanem tegyek meg érte mindent, és akkor sikerülni fog. A hit a legnagyobb erő. Ha nem Istenben, akkor abban, hogy a célom helyes, vagy pusztán önmagamban.

És itt elékeztünk oda, hogy ki a jó és ki a rossz. Természetesen elsőre rávágjuk, hogy a szabadságharcosok a jók, és az LRA a rossz. De közben mindkét fél egyértelműen állítja, sőt! HISZI, hogy ő a jó, övé az igazság. Hitből harcolnak. És ez a legrosszabb az egészben, mert mint már írtam a hit a legfontosabb, és ha ennyi ember hiszi, hogy ő helyesen cselekszik, akkor őket nem lehet egykönnyen meggyőzni az ellenkezőjéről.

A film hatására elhatároztam, hogy tevékenyebb életet fogok élni. Persze ez nem jelenti azt, hogy rögtön akkora kaliberű dolgokba avatkozom bele, mint Sam. Csupán azt jelenti, hogy az én kis életsíkomon mindent megteszek, hogy elmondhassam magamról: igenis hatékony vagyok. Ez lehet, hogy egyik nap csak annyit takar, hogy az egész lakás csillog és nincsen több házimunka amit el kéne végezni, de lehet hogy egy másik napon már azt, hogy olyan pozícióba jutottam, ahonnan már nagyobb kaliberű dolgokat is megtehetek, hogy szebbé, jobbá tegyem a környezetemet.

Merjünk cselekedni!