Interjúm Petruska Andrissal

Szerencsés vagy, amiért a munkád a szerelmed. Mikor jöttél rá, hogy titeket egymásnak teremtettek? 

Gyerekként mindenki színész, zenész, vagy valami köztiszteletben álló ember szeretne lenni, és voltaképpen én ezt nem nőttem ki. 7 éves korom óta állok színpadon, a zenélés pedig mindig olyan tevékenység volt számomra, aminél semmi más nem kötött le jobban. 

Mi volt az első hangszer, amit a kezedbe fogtál? 

Egy bolgár Cremona gitár a hetvenes évekből, akkoriban nagyjából ez volt az egyetlen elérhető gitár az amtőrök számára. A nagynénémé volt, bár ő ezt inkább falidíszként használta, én pedig óvodásként arra, hogy fals akkordokat pengetve idegesítsem a családom.

Mik voltak az első eredményeid, amelyek tovább ösztönöztek? 

Talán leginkább annak a ténye, hogy sosem vallottam kudarcot, és mindig kiemelten kezelték a produkciómat. Az átlagos gyereknél mindig sokkal bátrabb voltam, és soha nem féltem megmérettetni magam.

Volt valaha olyan pillanat, amikor csalódtál a zenélésben? Hogyan kezelted? Hogyan léptél tovább? 

Csalódásom soha nem volt, inkább csak mélypontok, azok is az utóbbi években, amikor már nem csak magamnak zenélek, hanem a közönségnek is van elvárása felém. A zenével való kapcsolatom egy régóta tartó házasság, és mint minden házasságban, megvannak a hullámvölgyek. Azonban szerintem egy kapcsolat mélysége pontosan attól függ, hogy ezeket a hullámvölgyeket, mennyire képesek az adott felek pozitív irányba visszaterelni. Ez folyamatos önreflexiót igényel. Másképpen már ilyen fiatalon is beleőrültem volna.

Ki illetve kik inspiráltak/inspirálnak leginkább? Van esetleg példaképed? 

Nincs konkrét példaképem, nagyon sok zenét hallgatok, régit, és újat is, igyekszem megérteni, hogy egy adott korszak hogyan termeli ki a saját zenéjét, és fordítva: hogyan befolyásolja egy zenei műfaj a maga korát, szerintem ezekben rejlik a kulcs a sikeres zenéléshez. Érdekelnek a zenészek élettörténetei is, hogyan lettek azzá, akik. Nem nagyon hiszek abban, hogy a magánember elrejthető lenne a dalokban. Szeretem megérteni azt, hogy milyen emberi tényezők tették azzá az illető muzsikáját, amitől szerethető, és folyamatosan keresem a saját belsőmben is a "megzenésíthető" pontokat.

Mikor először lát az ember színpadon ledöbben attól, hogy egy embert lát, de egy egész zenekart hall. Mindig is egyszemélyes zenekar akartál lenni? 

Nem. Mindig is kísérletező zenész szerettem volna lenni. A gitár alapvetően másodlagos hangszerem volt, az énekemet kísértem vele, de mint zenész, mindig is érdekesebb zenei alapot akartam biztosítani az éneknek egy sima tábortüzi akkordozásnál. Amint tudomást szereztem arról, hogy létezik ilyen játéktechnika, amivel az általad leírt hatást el lehet érni, azonnal elkezdtem tanulmányozni ezt a műfajt, és egy-másfél év múlva fel is állt a "banda". Nagy szabadság ez, és szeretem látni, ahogy a közönség is elengedi a fantáziáját, és szabad fület enged ennek az illúziónak. Jó játék.

Milyen műfajokkal dolgozol legszívesebben? Mennyit változott a zenei ízlésed az évek során? 

Folyamatosan változik. Mindig is a pop olvasztótégelye érdekelt a legjobban Elvistől, Beatlestől fölfele egészen a mai előadókig, de a hangszeres gondolkodásom inkább a jazz zenészekre hasonlít, bár ezt szeretem elrejteni. Bár annak örülök és motivál, ha a szakmai teljesítményemet dícsérik, a fő célom a szórakoztatás, ahhoz meg nem kell szakavatott fül, csak nyitott szív.

Hogyan születik meg egy Petruska András dal? 

Az inspiráció sok forrásból származhat, így van, hogy egy élményt, eseményt öntök hangokba. Történhet fordítva is, egy dallamfoszlány, akkordkapcsolódás vált ki belőlem olyan érzéseket, ami emlékeztet valamire, egy történetet formál a fejemben. De ez a szakasz még csak a kezdet, ezt követi a tudatos komponálás, amikor a megfelelő zenei lépéseket, megoldásokat keresem, és a felvázolom, miről is szóljon a szöveg. Ha ezzel megvagyok, elkezdem élőben játszani a dalt, illetve felvételről visszahallgatni. Ezekben a helyzetekben könnyen meg lehet hallani a gyengébb részeket, újabb löketeket kapok a továbbfejlődésre. Egyébként nem kifejezetten szeretek egyedül dolgozni, arra ott van a színpad. Szeretem az imént felvázolt lépéseket másokkal közösen megoldani, szakmailag is tanulok belőle, és szórakoztatóbb is a közösségi alkotás.

Mik a terveid a jövőben? 

Ami minden más zenésznek is, többet játszani, több embernek, hangosabban :). Azzal, amit 3 év szólózással sikerült elérni egy olyan országban, ahol még a zenészek is eltántorítottak attól, hogy ezt a szakmát válasszam, nagyon szerencsés dolog, az pedig külön jól esik, hogy sok kezdő zenész is az én utamat látva kezdett el intenzíven koncertezni. Elégedett vagyok a jelenlegi szakmai életemmel, de mindig lehet feljebb jutni. Jelenleg szeretném elkészíteni az első rendes hosszúságú lemezemet, remélem év végére megleszek vele.

Mi a legnagyobb álmod, amit szeretnél megvalósítani? 

Teljes mértékben önfeledten a jelenben lenni. A legtöbb ember hajlamos a harmonikusság, boldogság érzetet feltételekhez kötni - ha majd megengedhetem ezt, vagy azt magamnak, stb. Én sem vagyok kivétel ez alól, viszont úgy érzem, minden dimenziójában pályára van állítva az életem, én pedig nagy élvezettel ülök a pilótaszékben, akár szakmai, akár magánéleti utakon járok éppen. Ennek fényében nem is olyan távoli ennek az álomnak a megvalósulása, a GPS-en már látom is azt a kis zászlót...

Mit üzensz a debmédia olvasóinak?

Kívánom, hogy éljék meg olyan különlegesnek Debrecent, mint én, kívülálló, turistaként látom. Nagyon szeretek ide visszatérni, sok élményem fűződik a városhoz. Láttam felülnézetből a felújított tereit hőlégballonban félve, nevettem át rég nem látott barátokkal oda-vissza az M3-as autópályát egy Kölcsey központos koncert kapcsán, kaptam nagyon sok szeretetet, tapsot, kurjongatást előadóként, éjjel 2-es kábulatban bámészkodtam a Múzeumok Éjszakáján. Kis apró történetek, amiktől számomra mély, és érdekes az ittlét.

András 2013. február 15-én 20 órai kezdettel fellép a SIKK Klubban, Debrecenben. Ne maradjatok le az élményről!

Bővebb információ Petruska Andrásról a honlapján: http://www.petruskaandras.hu

(képek: Mucsányi Áron, Császár Márta)