Konfliktus-kezelés

Az együttlakás konfliktusokkal jár. Igazából ezt mindenki tudja, hiszen mindenki lakik valakivel alapvetően. Anyával, apával, testvérrel is veszekszünk néha, tehát számíthatunk arra, hogy ha párunkkal, vagy barátokkal összeköltözünk, szintén lesznek vitáink. 

A legfontosabb: Kommunikálj és légy őszinte!

Ez alapvetően a kapcsolatokra is igaz, hiszen nem várhatjuk el a párunktól, hogy kiolvassa a gondolatainkat (megesik néha, de nem jellemző), vagy hogy elmúlik a probléma magától. A legrosszabb az, ha hagyjuk gyűlni a gondokat és a végén egy teljesen aprócska probléma által kirobban több hónapnyi vagy évnyi elnyomott gond. 

Járok pszichológia órára is, ott 5 típusba soroltuk a konfliktusokat. (Nyilván rengeteg felosztás létezik, mi ezt vettük)

1. A versengés: A versengő szellemű ember domináns és maximálisan önérvényesítő. Figyelembe sem veszi azt, amit a másik mond, csak az a lényeg, hogy ő ne veszítsen. Csak a saját igazát látja és akarja érvényesíteni. Sokféle taktikája lehet, akár a fenyegetés, megalázás is. Nevéből adódóan mivel ez egy verseny, mindenképpen lesz győztes és vesztes.  A vesztes helyzet negatív önértékeléssel járhat. - Szerintem ebben a helyzetben a versengő mindenképpen önmagát látja győztesnek, mert csak a saját igazát látja, és nem is érdekli a másiké. Ez tipikusan a "falnak beszél" kategória. Nagyon gyakori sajnos.

2. Az alkalmazkodás: Az alkalmazkodó fél feladja saját célkitűzéseit, és hagyja a másikat érvényesülni. Az alkalmazkodók nem szeretik a vitákat. Ők igyekeznek jó kapcsolatot ápolni veszekedések nélkül. Emberiességet, nagylelkűséget tükröz ez a viselkedés. Az alkalmazkodó fél feladja álláspontját, egyoldalúan alkalmazkodik. Történhet ez tapintatból vagy félelemből, esetleg viselkedéskultúrából adódik. Alacsony önmegvalósítás jellemzi. - Rám néha jellemző, tipikusan akkor, amikor egy versengővel vitázok. Mert úgy is hiába mondok bármit, meg se hallja. Ilyenkor inkább ráhagyom, elég ha én tudom, hogy igazam van, a versengő viszont később is ezen fog dühöngeni:)

3. A kompromisszum: Ez a tipikus középút. A kompromisszumkereső is lemond, viszont kevesebbről, mint az alkalmazkodó. A lényege, hogy mindkét fél számára nem a kívánt, de elfogadható megoldás születik. Ez a leggyakoribb módja a konfliktuskezelésnek. Itt nincs győztes vagy vesztes, a felek között korrekt megállapodás jön létre. - Ehhez nem nagyon van mit hozzáfűzni. Ez a tökéletes konfliktuskezelés. Engedni az akaratunkból, hogy mindkettőnknek jó legyen. Megbeszélni, alkalmazkodni mindkét félnek a másikhoz.

4. Az elkerülés módszere: A módszer célja többnyire az időnyerés. Azt jelenti, hogy egyik fél sem megy bele a nyílt vitába, kitérnek a probléma elől. Az elkerülő szerint a konfliktus nagyon rossz dolog, felkavarja őket, feszültté válnak tőle. Az ilyen ember nem vállalja nyíltan önmagát, nem oldja meg a konfliktust. Előfordulhat, hogy a halogatással a probléma megszűnik, de az is, hogy a többszörösére növekszik. Alacsony önmegvalósítás és alacsony együttműködés jellemzi. - Na, szerintem ez is nagyon rossz hozzáállás. A halogatásnak általában nem lesz jó vége, így csak még több problémát generálhatunk. 

5. Az együttműködés: A módszer lényege, hogy a rivalizálást a feladatorientáltság váltja fel. Minkét fél kifejezésre juttatja a céljait, szükségleteit, és nekilátnak különböző megoldások feltárására. Tisztelik a másik nézőpontjait. Ez kölcsönös tiszteletet vált ki, megerősíti a felek kapcsolatát. Mérlegelik egymás szempontjait, közös megegyezés alakul ki, mindkét fél enged. Nincs vesztes. Magas együttműködés, magas önmegvalósítás jellemző rá. - Hát ez nagyon hasonlít a kompromisszumra. Egy egészséges kapcsolathoz ezek kellenek. 

A veszekedés egyébként nem feltétlenül rossz dolog. Kell néha vitázni, hogy a dolgok összhangba kerüljenek, a problémák megoldódjanak. A viták képesek előrevinni egy kapcsolatot. Csak nem mindegy hogyan, milyen stílusban zajlanak le a veszekedések.

Ti melyik kategóriába tartoztok? Mi a véleményetek a csoportokról?:)