A haldoklás, a halál kihat a hozzátartozók, barátok,
ismerősök lelki állapotára. Ilyenkor, főleg ha a haláleset hirtelen, váratlanul
következik be, az emberek többsége elgondolkodik az életén. Azon, hogy ő vajon
mikor kerül sorra és, hogy addig mennyi mindent szeretne elérni az életében.
A gyász természetes. A gyászmunka egy aktív folyamat, aminek
a végén a gyászoló megkönnyebbül. A gyászmunka hozzásegíti a gyászolót ahhoz, hogy
lemondjon a szeretett személyről, elengedje őt, és továbblépjen. Ez azonban
átfordulhat depresszióba, ilyenkor a gyászoló önmagáról és saját vágyairól mond
le.
A gyász fázisai:
- Sokk: A szomorú hírtől a gyászoló érzelmileg megbénul, tagadásba menekül.
- Összeszedettség: A temetéssel járó ügyintézés idejére összeszedetté válik. Fontos a temetésen való részvétel, hogy tudatosuljon az elválás. A temetés lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére. Egy olyan közösség veszi körül ezen az eseményen, akik együtt éreznek, támaszt nyújtanak neki.
- Kaotikus állapot: Erre az állapotra a végletesség jellemző. A harag, depresszió, megkönnyebbülés, szomorúság stb. váltják egymást. Megjelenhet a bűntudat, a felelősök keresése, gyakran jogtalanul.
- Testi tünetek
- Utolsó szakasz: Előtérbe kerülnek a szép emlékek, racionálisan kezd hozzáállni a helyzethez. Az ünnepek, évfordulók felerősíthetik a fájdalmat.
Ilyen például:
- a fájdalom kifejezésének elhárítása
- félelem a haláltól, balesetektől, utazástól
- túlzott aktivitás
- az elhunyt idealizálása
- hallucináció
- hirtelen fellépő ellenségesség
- testileg: szemkontaktus kezelés, feszült testtartás, stb.
- stb.
Ha azonban ezek a tünetek hosszú ideig fennállnak, akkor
elhúzódó elhárításról van szó. Mindenképpen szükség van a segítségre, hogy
továbbléphessen.
Természetesen mindenki másképpen gyászol. Ez csak egy
általános séma, eltérő lehet akár egy-egy szakasz hossza, vagy akár sorrendje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése