A hét főbűn: 4. Az irigység

„Soha ne bízz senkiben, aki arra vágyik, ami a tied. Barát vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem.” Eubie Blake

Az irigység mások örömén, sikerén érzett fájdalom. Ha ez az érzelem az ellen fordul, aki örömöt érez, könnyen átváltozhat haraggá, majd gyűlöletté. Az irigység gyümölcse a káröröm.

Az irigy ember eltávolodik a sikeres, szerencsés embertől, örül, ha bajba jut, vagy szerencsétlenség éri a másikat, szívesen hallgat rágalmazó, becsmérlő szavakat az illetőről. Mások dicséretét kisebbíti, iróniával kezeli, gúnyt űz belőlük, akadályozza a tiszteletet mások irányába. Elhallgatja a jót, csak a rossz dolgokat emeli ki, vagy félremagyaráz.

Az irigy ember nem képes megbecsülni azt, amije van, neki az (is) kéne, amit más elért. A megelégedés teljes hiánya jellemzi. Mindig csak hasonlítgat: Mitől jobb ember ő, mint én? Mennyivel érdemli meg jobban, mint én?

Dr. Laham pozitív válasza erre az, hogy önmagunk hasonlítgatása más emberekhez, akik bizonyos szempontból jobbak, szerencsésebbek nálunk, javíthatja a hangulatunkat, a kreativitásunkat, és az önmagunkról kialakított képet. Állítólag azok a tanulók, akik jobb tanulókkal hasonlították össze magukat, általában jobb eredményeket értek el az iskolában.

Létezik pozitív és negatív irigység. Fontos, hogy megkülönböztessük ezeket. Ugyanis a pozitív irigység valóban hajt, ösztönöz. Ha úgy hasonlítjuk magunkat máshoz, hogy közben arra gondolunk, hogy ez nekünk is sikerülhet, csak egy kicsit rá kell kapcsolnunk, jobba odafigyelnünk, és többet tenni érte, akkor pozitív irigységről beszélünk.

A negatív irigység azonban az, amiről az elején szó volt. Amikor például olyan dologért irigylünk másokat, amik nekünk is sikerülhettek volna, amit mi is elérhettünk volna, csak kicsit többet kellett volna tenni érte.

Az amerikai hírességeket irigyeljük a tökéletes testükért, a csodálatos házaikért, a népszerűségükért, a rengeteg pénzükért. De ha belegondolunk abba, hogy mennyit dolgoztak ezekért, mennyit szenvedtek, míg odáig eljutottak, és mennyit tesznek azért most is, hogy ezek az állapotok fennmaradjanak, vagy mennyit harcolnak a paparazzokkal a nyugodtabb hétköznapokért, akkor egyből nem vennénk át a helyüket.

Ha viszont szűkebb környezetünkben van olyan személy, akihez hasonlítva mi kerülünk ki vesztesen, van egy praktika. Dícsérjük meg őt! Azzal kapcsolatban, amire irigyek vagyunk. Mondjuk el, hogy mennyire csodáljuk az életét, a férjét, a családját, a házát, az autóját, stb. És lehet, hogy ezzel olyan mélyebb beszélgetésbe keveredünk, aminek a végére kiderül, hogy nem is olyan egyszerű az ő helyében lenni.

Ha már „muszáj” irigykednünk, akkor igyekezzünk kihozni belőle a legjobbat! Fejlődjünk, dolgozzunk, tegyünk meg érte mindent, hogy elérjük, amire vágyunk. És ha már elértük, majd ránk fognak irigykedni.

„Ajándékba csak a szánalmat adják, az irigységet neked magadnak kell kiharcolnod.” Moldova György

(Forrás: wikipédia.hu, kislexikon.hu, mno.hu, citatum.hu, képek: google.hu)

Én az irigységből való hátba szúrást gyűlölöm, sajnos volt már benne részem. Az a legnagyobb baj az irigyekkel, hogy a látszatra irigykednek, de ha már tenni is kell valami valami érdekében, az már nem megy. Egyszerűbb azt mondani, hogy "neki könnyű", míg rá nem jövünk, hogy ő megdolgozott azért, amiért mi semmit nem vagyunk képesek tenni.

A véleményem továbbra is az: Ha valaki irigy rád, azt jelenti, hogy valamit elértél, valamit jól csinálsz.