A hét főbűn: 1. A kevélység

A kevélység a büszkeség elfajulása, önmagunk mások fölé helyezése, mások lenézése, az alázatosság hiánya. Míg a büszke ember joggal büszke azokra, amiket véghezvitt, és nem magát tartja nagyra, csupán amiket elért. A kevély ember viszont az által, hogy valamit elért, lenézi azokat, akik nem. Egyes vallások szerint a kevélységből fakad minden bűn, így a kevélység mondható a főbűnök fejének is. Dante is a Purgatórium legalsó szintjén helyezi el. 

A kevélység túlzott ágaskodás, jobbnak lenni másoknál, és ezt az orruk alá dörgölni. Az ilyen kérkedőket nem szeretik az emberek, a szemükbe talán dicsérik őket, de a hátuk mögött szapulják, kinevetik. A kevély ember nagyzol, általában felfuvalkodott, öntelt. Ő az, aki mindent jobban tud mindenkinél, még akkor is, ha olyan témában szólal meg, amiben semmi tapasztalata nincsen. Könnyen ítélkezik, hiszen ő „mindenről tud mindent”, holott gyakran az információk teljes hiányában tesz megjegyzéseket.

Dr. Simon Laham, a Melbourne-i Egyetem szociálpszichológusa A bűn öröme: A hét halálos bűn pszichológiája című könyvében írja le, hogy miért okoz örömöt az embereknek ezen bűnök elkövetése.

A kevély emberek a tanulmány szerint kitartóbbak a nehéz helyzetekben, a problémák orvosolásában, mint alázatosabb társaik. Állítólag alkalmasabbak a vezető pozíciók betöltésére. És állítólag a büszke embereket jobban kedvelik.

(forrás:  mno.hu, wikipédia.hu, kislexikon.hu)

A büszke emberekkel nekem nincs is bajom, a kevélyekkel már inkább. Nehezen viselem, ha valaki például a saját szakterületemen okoskodik úgy, hogy köze nincs hozzá, tudása meg még annyira se.

Ki ismer még rajtam kívül kevély embereket? :) Milyen véleménnyel vagytok a kevélységről?