„Soha ne bízz senkiben, aki arra vágyik, ami a tied. Barát
vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem.” Eubie Blake
Az irigység mások örömén, sikerén érzett fájdalom. Ha ez az
érzelem az ellen fordul, aki örömöt érez, könnyen átváltozhat haraggá, majd gyűlöletté.
Az irigység gyümölcse a káröröm.
Az irigy ember eltávolodik a sikeres, szerencsés embertől,
örül, ha bajba jut, vagy szerencsétlenség éri a másikat, szívesen hallgat
rágalmazó, becsmérlő szavakat az illetőről. Mások dicséretét kisebbíti, iróniával
kezeli, gúnyt űz belőlük, akadályozza a tiszteletet mások irányába. Elhallgatja
a jót, csak a rossz dolgokat emeli ki, vagy félremagyaráz.
Az irigy ember nem képes megbecsülni azt, amije van, neki az
(is) kéne, amit más elért. A megelégedés teljes hiánya jellemzi. Mindig csak
hasonlítgat: Mitől jobb ember ő, mint én? Mennyivel érdemli meg jobban, mint
én?
Dr. Laham pozitív válasza erre az, hogy önmagunk
hasonlítgatása más emberekhez, akik bizonyos szempontból jobbak, szerencsésebbek
nálunk, javíthatja a hangulatunkat, a kreativitásunkat, és az önmagunkról
kialakított képet. Állítólag azok a tanulók, akik jobb tanulókkal hasonlították
össze magukat, általában jobb eredményeket értek el az iskolában.
Létezik pozitív és negatív irigység. Fontos, hogy
megkülönböztessük ezeket. Ugyanis a pozitív irigység valóban hajt, ösztönöz. Ha
úgy hasonlítjuk magunkat máshoz, hogy közben arra gondolunk, hogy ez nekünk is
sikerülhet, csak egy kicsit rá kell kapcsolnunk, jobba odafigyelnünk, és többet
tenni érte, akkor pozitív irigységről beszélünk.
A negatív irigység azonban az, amiről az elején szó volt.
Amikor például olyan dologért irigylünk másokat, amik nekünk is sikerülhettek volna,
amit mi is elérhettünk volna, csak kicsit többet kellett volna tenni érte.
Az amerikai hírességeket irigyeljük a tökéletes testükért, a
csodálatos házaikért, a népszerűségükért, a rengeteg pénzükért. De ha
belegondolunk abba, hogy mennyit dolgoztak ezekért, mennyit szenvedtek, míg
odáig eljutottak, és mennyit tesznek azért most is, hogy ezek az állapotok
fennmaradjanak, vagy mennyit harcolnak a paparazzokkal a nyugodtabb
hétköznapokért, akkor egyből nem vennénk át a helyüket.
Ha viszont szűkebb környezetünkben van olyan személy, akihez
hasonlítva mi kerülünk ki vesztesen, van egy praktika. Dícsérjük meg őt! Azzal
kapcsolatban, amire irigyek vagyunk. Mondjuk el, hogy mennyire csodáljuk az
életét, a férjét, a családját, a házát, az autóját, stb. És lehet, hogy ezzel
olyan mélyebb beszélgetésbe keveredünk, aminek a végére kiderül, hogy nem is
olyan egyszerű az ő helyében lenni.
Ha már „muszáj” irigykednünk, akkor igyekezzünk kihozni belőle
a legjobbat! Fejlődjünk, dolgozzunk, tegyünk meg érte mindent, hogy elérjük,
amire vágyunk. És ha már elértük, majd ránk fognak irigykedni.
„Ajándékba csak a szánalmat adják, az irigységet neked
magadnak kell kiharcolnod.” Moldova György
Én az irigységből való hátba szúrást gyűlölöm, sajnos volt már benne részem. Az a legnagyobb baj az irigyekkel, hogy a látszatra irigykednek, de ha már tenni is kell valami valami érdekében, az már nem megy. Egyszerűbb azt mondani, hogy "neki könnyű", míg rá nem jövünk, hogy ő megdolgozott azért, amiért mi semmit nem vagyunk képesek tenni.
A véleményem továbbra is az: Ha valaki irigy rád, azt jelenti, hogy valamit elértél, valamit jól csinálsz.
Az Apolló Art Klubjában új
sorozat indul. A sorozat 4 alkalmat foglal magában, minden alkalommal egy-egy
kritikus kedvenc filmjét tekinthetjük meg, aztán a kritikus véleményét is
megtudhatjuk. A vetítések az Apolló Art Klub tagjai számára ingyenesek.
Klubtagsági kártya a pénztárban igényelhető 1000Ft/4 előadás.
Március 4-én, az első alkalommal
Kovács András Bálint látogat Debrecenbe. 24 éve tanít, az egyik alapítója a
filmelmélet és filmtörténet szaknak az ELTE-n. Ő Michael Haneke – Rejtély című
filmét választotta.
Április 19-én Báron György,
szerkesztő, filmesztéta, filmkritikus által választott film, Pálfi György –Final Cut lesz látható.
Május 9-én Réz András filmesztéta,
műfordító, forgatókönyvíró érkezik, aki szintén oktat az ELTE-n és a Budapesti
Média Intézetben. Az ő kedvence Joe Wright - Anna Karenina.
Az utolsó alkalommal június 7-én
Puzsér Róbert örvendeztet meg minket látogatásával. A szókimondó, őszinte stílusáról
elhíresült kritikus a Csillag születik zsűritagjaként szerzett nagy
ismertséget. Az általa választott film Martin Scorsese: Krisztus utolsómegkísértése.
Már csak azért is megéri elmenni,
mert 1000 Ft-ért nézhetünk meg 4 filmet, azaz 250 Ft/előadás. Ez igazán méltányos
ár. Másrészt, havi egyszeri biztos kikapcsolódást jelent. És nem utolsó sorban
szakemberek véleményét is megismerhetjük.
Jön a tavasz, ismét jön a megfázás, influenza-szezon. Tegnap megláttam ezt a képet valahol Facebookon, és egyből eszembe jutott az általunk csak "Hagymagyógyszer"-nek nevezett házi praktika megfázásra.
Nagymamám mindig mondogatja még ma is, hogy "jányom a hagyma orvosság". Tőle kaptuk ezt a tippet is, ugyanis nagy rajongója a természetes gyógymódoknak, és több tíz éve gyógyszereket sem szed egyáltalán.
A képen látható módszer kicsit más, mint a miénk:
Pucold meg a hagymát, vágj egy lyukat a közepébe, tömd tele cukorral, majd hagyd állni 24 óráig. Azután vegyél be belőle egy-egy kanállal. Érződik rajta a hagyma íze, de csak gyengén.
A mi módszerünk: Egy fej hagymát megpucolni, apró kockákra vágni, majd hozzákeverni a cukrot. Így az egész hagymát felhasználjuk. Mi befőttes üvegben szoktuk csinálni, szintén állni hagyjuk, aztán a levét fogyasztjuk. Ha nagyobb a baj, akkor a lé mellett a hagymakockákat is elfogyasztjuk. Nálunk bevált:)
Ne ijedjetek meg, ha a megjegyzésetek közzététel után eltűnik. Azért történik ez, mert beállítottam a megjegyzések moderálását, ami azt jelenti, hogy csak akkor válnak láthatóvá, ha jóváhagyom őket:)
Közben sokat gondolkodom újabb cikksorozatok elindításán, amik heti rendszerességgel jelennének meg. Van pár ötletem, de szívesem várom a Ti kívánságaitokat, ha vannak. Nagyon szívesen írok olyan témákról, amik érdekelnek titeket!:) Várom a kéréseket hozzászólásban, vagy emailben:)
Úgy gondolom itt az ideje felvilágosítást
nyújtanom a blogról, mert nem mindenkinek világos miről is szól maga a blog,
blogolás illetve ez a blog. Megtaláltam a tökéletes leírást:
"Maga a blog csak egy keret, egy publikálási technika, amit mindenki
maga tölthet fel tartalommal, kialakítva a saját blogírási filozófiáját. A jó
blog a naplóírás klasszikus és nemes hagyományát folytatja: szerzője él,
dolgozik, figyeli a világot, gondolkodik, és feljegyzéseket ír mindazokról a
dolgokról, amiket fontosnak és érdemesnek tart, amit megtanult, megtapasztalt,
ami nyomokat hagyott benne akármilyen értelemben. A jó blog azt mutatja
be, milyennek látja valaki a világnak azt a szeletét, amivel foglalkozik. Ez a
szelet sokféle lehet: lehet kicsi, lehet nagy, jelenthet valamilyen
szakterületet, tudományágat, országot, hobbit vagy kultúrát, de
jelentheti magát a blogírót is." (Bőgel György. 2006. Blogvilág.
Budapest HVG Kiadó Zrt.)
1. Ez egy személyes blog. Nem újság, nem magazin, nem
tájékoztató oldal. Ez azt jelenti, hogy nem muszáj az objektivitásra
törekednem. Ha olyankor meg is teszem, előtte vagy utána odabiggyesztem a saját
véleményemet is, hiszen a blogom erről szól.
2. Az én blogom. Vagyis én döntöm el miket rakok fel és miket nem. Szívesen fogadom az
ötleteiteket (nagyon is:), azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnétek olvasni.
Arról viszont már kevésbé szívesen, hogy mit nem. Mivel azokat rakom fel amik
nekem fontosak, ha valakinek nem tetszik, szerintem inkább ne látogassa az
oldalt.
3. Kritika. Örülök a kritikának, ugyanis mindenből lehet tanulni. Kivéve ha a
kritika dühből, vagy hirtelen felindulásból érkezik, az ilyeneket alapból
ignorálom, mert nem relevánsak.
4. Hatások. Sokan szeretik a stílusom, a tartalmakat, amit és ahogyan megírok,
vagy csak ismerni a gondolataimat. (főleg a barátaim :D ♥) Sokan várják az új
bejegyzéseket, és ez nagyon boldoggá tesz. De én már annak is örülök, ha valaki
nevetni jár ide (bár ez kissé banális), mert akkor nála is elértem valamit, őt
is boldoggá tettem. A módszer csak másodlagos:)
5. Etika. Az, hogy ki mit tart helyesnek, saját vélemény. Megoszthatja velem,
de nekem is van privát helyes-nem helyes véleményem, és én az alapján döntök.
6. Szex. A blogom nem a szexről szól. Itt-ott lehet, hogy van és lesz is benne
szó a szexualitásról, mert szerintem fontos dolog, ahogy beszélni is fontos
róla, de nem ez a fő profilja. Eddig egy cikk született hasonló témában, aki más
bejegyzésbe is belelátja a szexet, az már az ő dolga.
7. Kezdet. Már volt 4,5 éven keresztül egy internetes naplóm, de blogot még csak
3 hónapja vezetek. Sosem állítottam, hogy profi volnék, még tanulom a dolgokat,
de büszke vagyok a blogomra, mert teljes mértékben sajátom az egész.
8. Közönség. Elsősorban magam miatt írom ezt a blogot, ez a hobbim, boldoggá tesz az,
hogy írok, és jó lesz majd nyugdíjasan visszaolvasni, hogy miket éltem át, mik
voltak rám nagy hatással. Az pedig, hogy nem csak nekem tetszik egy szuper
dolog, ami még boldogabbá tesz és ösztönöz az írásra. Köszönöm nektek! :)
9. Írás.Meg van a magam stílusa, ami persze folyamatosan fejlődik,
alakul. Ettől függetlenül ez mind én vagyok, minden megjátszás nélkül.
Lehet, hogy ezzel a bejegyzéssel most vesztek néhány olvasót, de nem baj.
Aki ugyanis nem ért egyet ezekkel, annak én sem ajánlom, hogy olvassa a
blogomat.:)
Akinek ezek így megfelelnek, azt bármikor szeretettel várom továbbra is!:)
És nem tudom elégszer megköszönni, hogy vagytok!:) ♥
„A fiú története, aki úgy lett férfi, hogy medvévé változott”
Egy kedves, megható,
szeretnivaló, és tanulságos mese a szeretetről, testvérekről, családról,
felnőtté válásról.
Egy Kenai nevezetű félig férfi,
félig még gyerek kalandjait követhetjük végig. A mese elején egy medve miatt
elveszíti az egyik testvérét, ezért üldözőbe veszi az illető medvét, majd meg
is öli. Ezután a szellemek medvévé változtatják, összetalálkozik két ügyi-fogyi
rénszarvassal, és Kodával, a medveboccsal. Utána hol négyen, hol csak kettesben
folytatják a kalandokkal teli utat, Kenai testvérének szellemét keresve, aki választ
adhat neki a kérdéseire. Közben Denahi, a másik báty üldözi őket bosszúból. A
hosszú út során Kenai sokat tanul és mivel más szemszögből is esélye van
meglátni a dolgokat, a véleménye is sokat változik.
A kedvencem benne a két együgyű
rénszarvas, és a kicsibocs, aki nem tudja befogni a száját:) A rénszarvasok
eszméletlen poénokkal dobálóznak, természetesen köszönhető ez a magyar szinkronnak.
Szóval a nevetés garantált, de aztán könnyek is, hiszen megható részekkel is
meg van tűzdelve. A képi élmény mellett a zene sem elhanyagolható. Nagyon
aranyos, kedves, és olykor szomorú dalok színesítik.
Számomra a legnagyobb tanulsága amellett, hogy a szeretet a
legfontosabb dolog a világon, az hogy máshogy is lehet látni a dolgokat, nem
csak úgy, ahogyan elsőre látjuk. Néha csak picit kell beleélnünk magunkat más
helyébe, vagy csak belegondolni, hogy rájöjjünk, máshogyan is lehet
gondolkodni, és nem is biztos, hogy a mi igazunk az egyetlen. Ezt sok embernek
meg kellene tanulnia – néha én is elfelejtem.
Egy végtelenül egyszerű, kevés hozzávalóból álló, gyors, laktató ételről lesz szó ismét. 3 alapanyagból áll, ezáltal olcsó is. Anyukám nagymamája csinálta ezt sokszor, így anyukám egyik gyerekkori kedvence. Ezért ma a születésnapja alkalmából közösen elkészítettük (meglepinek indult ugyan, de végül közös sütés lett belőle:)
Hozzávalók:
krumpli
liszt
só
Elkészítés:
A krumplit megfőzzük, közben megsózzuk, aztán krumplinyomóval összetörjük.
Ha összetörtük lassan adagoljuk hozzá a lisztet, addig, míg jól gyúrhatóvá nem válik.
Ha már megfelelő az állaga, hengert formázunk belőle, és kb 1-1,5 cm vastagságú korongokat vágunk le belőle késsel.
Belisztezünk egy sima felületet (nyújtódeszka, asztallap), és a korongokat palacsinta formájúra, laposra nyújtjuk.
A palacsinta formájú lapokat bekenjük olajjal, majd feltekerjük és szintén egy hengert kapunk.
Az így kapott hengerből csiga formát csinálunk, betesszük a tepsibe, és a tetejét ismét megkenjük olajjal.
Ezt minden kis koronggal megcsináljuk, aztán betesszük a sütőbe és addig sütjük, míg barna nem lesz a teteje.
Mint láthatjátok jobb oldalon megjelent egy Like box, ott tudjátok lájkolni a blog Facebook oldalát, így mindig kaptok értesítést, ha valami frissül:)
Szeretném a cikkeket is lájkolhatóvá tenni, de az egyelőre nem sikerült. Aki ért hozzá, rám írhatna elmagyarázni:)
Szombaton jön egy új állandó rovat, a Szombati Szieszta, ami arról fog szólni, hogy mindig egy-egy filmet, sorozatot, vagy könyvet fogok ajánlani, hátha valaki a szombati pihenéshez ihletet kap belőlük:)
A különböző korok különböző bűnfelfogással rendelkeznek. Míg
az ókorban például a bujaságot nem igazán tekintették bűnnek, addig a
kevélységet nagyon is.
Ma szintén eltérő világképpel rendelkezünk, mint akár pár
tíz évvel ezelőtt. Míg régen a házasságig vártak a szexualitással, addig ma már
az is gondot jelent néhány embernek, hogy az aktuális párja mellett hűséges
maradjon.
Ez felháborító ugyan, de valamennyire érhető, ugyanis a
csapból is a szex folyik. Egy terméket úgy a legjövedelmezőbb reklámozni, ha
minél kevesebb ruhát viselő hölgyek veszik körül, vagy ajánlják. A látszattal
ellentétben nem csak a férfiakat fogják meg ezzel, hanem a nőket is. Hiszen azt
sugallják, hogy ha ilyet veszel, te is lehetsz ilyen csinos, szép stb.
A szexualitás nagy erőkkel terjed már a kiskorúak körében
is. Egyre több a leányanyaság, és már az óvodások is erről beszélnek. Túl korán
akarnak mindent tudni, értelmileg nem fogják fel a dolgok jelentőségét még
ekkor igazán. És természetesen lelkileg sem nevezném érettnek azt a tizenévest,
aki a szexszel kapcsolatos dolgok tizedével sincs tisztában, de már csinálja.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a bujaság: „a nemi
gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége.”
A buja emberből hiányzik a nemi élet kontrollja. A nemi
vágyat öncélú élvhajhászásra használja. – Mint már írtam azért az évek
múlásával változik a korok felfogása. Régen bűnnek számított az, ha valaki nem
gyermeknemzés céljából közösült a házastársával. Ma már ritka az (de tisztelet a kivételnek), aki a házasságig vár a szexualitással.
A buja ember nem akar elköteleződni, nem tud őszintén
szeretni, csak a testiség, az élvezet hajtja. Nem kíván mást érzelmileg
boldoggá tenni, a szabadságot isteníti, mindig csak kapni akar, de cserébe adni
már kevésbé. Nem ismer gátat a nemi kapcsolatban.
Dr. Laham kutatásai szerint azonban a bujaság okosabbá és
segítőkészebbé tesz, és segít kimutatni az érzelmeket. Állítólag akik többet
gondolnak a szexre társaiknál, azok jobb analitikus problémamegoldó
gondolkodásmóddal rendelkeznek. Ráadásul annak érdekében, hogy partnereiket
ágyba csábítsák, udvariasabbá válnak.
Engem nem zavar a sok egyéjszakás kalandot kereső ember, az
ő bajuk, ha nem képesek értelmes párkapcsolatot kialakítani. Engem az zavar,
mikor kicsi gyerekek úgy beszélnek a szexről, mintha tudnák mi az… Még ha
tudják is, hogy fizikailag mi történik olyankor, az nagyon kevés ahhoz, hogy az
igazi lényegét megértsék.
Múltkor a buszmegállóban voltam fültanúja egy
beszélgetésnek, ami két kisfiú és egy nagyobb fiú között zajlott. A kisfiú
hangosan megszólalt (kb. 8 éves lehetett) : „Viszket a f_szom. D_ghatnékom van!”.
Erre természetesen mind röhögtek, majd a nagyobb fiú nevetve felszólította a
másik kicsit, hogy „pucsíts be!”. Hát én erre mondom, hogy undorító.
(valamiért csak nőkről találni képet bujaság címszóval…)
Nem tudom írtam-e már, de apukáméknak van egy zenekara, ami ROVER néven fut.
Pénteken lesz koncertjük az újra megnyitó Lilla Bárban.
A repertoár elég vegyes, saját számok, feldolgozások vegyesen.
És főként blues, rock, country és ezek keveredései.
A hangulat mindig jó, lehetőség van táncolásra is.
A belépés ingyenes!
Kiegészítésképp: nagyon büszke vagyok az apukámra, mert ő a zenekar dobosa, úgy, hogy sosem tanult dobolni. Hallás után lejátszik bármit, szerintem nagyon profi:)
Pénteken bedobtak a mélyvízbe... Ugyanis nulla felkészüléssel kellett egy videóinterjút csinálnom Petruska Andrással. És mivel előzőleg már csináltunk egy interjút,nem tehettem meg azt sem, hogy ugyanazokat kérdezem. Úgyhogy teljesen improvizálnom kellett. A videóért nem vállalok felelősséget, és remélem, soha nem kerül fel sehova. De az interjú végül is egész jól sikeredett. Ezer hála érte Andrisnak, amiért olyan jó fej, segítőkész, kedves és vicces volt:)
Hogy érezted magad ma?
Tök jól. Érdekes helyzet, mert
nem az én szólókoncertem volt. Nem véletlenül kerültem én a Zselenszky Tomival
össze, mi turnéztunk már korábban is. Én úgy érzem itt ő a húzónév. Tehát ilyen
formán nehéz feladatom volt, mert ki kellett töltenem azt az időt, ami az ő két
blokkja között van. Ugyanakkor úgy éreztem hogy ha kihozom magamból a
legjobbat, akkor az fog tetszeni az embereknek. És hogy ha ők bíztatnak engem,
akkor még jobbat tudok magamból kihozni, és Debrecenben nem csalódtam. Sajnos
Debrecent ritkábban látogatom, mint átlagosan a többi várost, de ennek ellenére
szerintem tök jól sikerült. Energikus, lelkesítő, úgyhogy én meg energikus és
lelkes voltam.
A közönség is úgy gondolja, hogy
jöhetnél gyakrabban Debrecenbe.
Legyen így!
Volt időd ma a városban
mászkálni?
Nem, általában bármilyen
turnéhelyszínre gyakorlatilag megyünk-jövünk. Tehát annyival korábban vagyunk
ott, mondjuk két órával, hogy a hangbeállás meglegyen, minden a helyhez legyen
igazítva, én is jól érezzem magam. Utána van egy óra, amikor lehet kicsit
szusszanni, rámeditálni a koncertre. Ilyenkor általában nem is nagyon szeretem
terhelni magamat. Akkor szoktunk maradni, hogyha ott alszunk. És akkor van
szerencsém megnézni a várost kicsit jobban.
Tavaly a Múzeumok Éjszakáján is
játszottál Debrecenben.
Akkor másnap itt maradtunk. Az jó
volt, mert éjjel kettőkor barangoltunk a modemben, és másnap tök jó volt
megnézni a várost. És nagyon érdekes, hogy Debrecen az a város, amiben én
szerintem már jócskán elmúltam 20 éves, amikor először voltam. Az összes
nagyvárost sikerült végiglátogatni osztálykirándulás, egyetemi kirándulás
révén, de valahogy Debrecent mindig sikerült elkerülnöm. Először átutazóban
voltam, csak a pályaudvaron vártam egy csatlakozásra, aztán utána csak egy
koncertre jöttünk le a Kölcsey Központba, és aztán szerintem igazán akkor
tudtuk megnézni, amikor tavaly itt voltam és itt aludtunk és másnap
körbejártuk. Nagyon-nagyon tetszik a város, én úgy gondolom, hogy azért itt
tisztességesen gondozva van a főtér is, ez ugye reprezentatív rész. Tetszik és
nagyon-nagyon jó emlékeim vannak Debrecenről. És aztán láttuk felülről is,
hőlégballon segítségével.
Nincs tériszonyod?
De. De kell, ilyen lehetőséget nem
szabad kihagyni. Kapaszkodtam rendesen. Tényleg, utána izomlázam volt, az
ujjaimban meg az alkaromban.
Az egy nap alatt sikerült találni
egy kedvenc helyet vagy annyira még nem sikerült körülnézned?
Nem tudnék így kedvenc helyet
kiemelni, a főtér az nagyon közhelyes lenne. :)
Ha tériszonyod van, akkor nem
ajánlom a Nagytemplom tornyát megmászásra.
Ez érdekes ez a tériszony dolog,
mert én imádok ilyen magas helyekre menni, sok helyre utazom így Európa szerte
és voltam már nagyon magas helyeken.
Eiffel-torony?
Az Eiffel-toronyban még nem
voltam, de nem szabad az ilyenektől félni, és szerintem ez jellemző a zenei
pályámra is, hogy vannak olyan lehetőségek, amiktől először megijedek, ami
félelmetesnek tűnik, de bele kell menni, mert kihagyni nem szabad semmit.
Szeretem mondani, hogy egyszer élünk ebben az inkarnációban. És ezért ki kell
mindent próbálni, tehát azért mert van egy olyan korlátom, hogy én most félek a
magasságtól, nem szabad ezeket kihagyni. Ameddig nem leszek rosszul, meg
ameddig nem billenek át egy korláton, mert elájulok a magasságtól, addig nem
szabad ezeket kihagyni.
A Beatlestől mi a kedvenc dalod?
Mindig más. A For No One és a
Good Day Sunshine. A Good Day Sunshine az egy érdekes sztori. Az az emlékem
fűződik hozzá, hogy én 2010-ben kezdtem el ezt a szólózást és tudtam azt, hogy
ha én egyedül akarok játszani, ilyen technikával, hogy úgy szóljon, mint egy
zenekarozás, ahhoz egyrészt egy borzasztó önbizalomra van szükségem. Korábban
is volt már színpadi tapasztalatom, de zenekarral mindig biztonságos, véd a
többi ember. Itt viszont egyedül vagyok, és ha egy picit is remeg a kezem, már
borul az egész banda. És próbálkoztam már ezzel, annyira nem ment, és amikor
beköszöntött a 2010-es év, akkor elhatároztam – nem fogadtam én semmilyen újévi
fogadalmat, de elhatároztam, hogy ez egy jó év lesz. Az előtte lévő 2009 az
nagyon rossz volt. Sok nehézséggel kellett szembesülnöm, mondhatni akkor nőttem
fel, és 2010-ben meg úgy gondoltam január elsején, hogy ez az én évem lesz. És
véghez viszem, amiket szeretnék, mert a forrásaim megvannak hozzá. És emlékszem,
hogy felkeltem gondolom valamikor délután január elsején, és akkor, na most új
év van, a Good Day Sunshine-t beraktam. Ez egy hihetetlenül pozitív, energikus
felvétel, és azóta ezt minden újévkor eljátszom.
És sikerült?
Én úgy érzem, hogy sikerült. Ebben az évben gyakorlatilag,
ahogy elkezdtem szólózni hirtelen lett ennek közönsége. Többek között a
veszprémi fesztivál (Veszprémi Utcazene Fesztivál – a szerk.) szakmai nyereménye
után. A Quimby-nek lettem az előzenekara, akkor voltam itt a lovardában, amit
én hihetetlen sikeresnek éltem meg. Mert Debrecen volt az a hely, amit valahogy
addig nem sikerült bevenni és már 3-4 hónappal a Quimby koncert előtt emberek
küldtek nekem leveleket, hogy miattad megyünk a koncertre, és nagyon lelkesen
vártak. És olyan is lett a koncert. Meg van nekem felvételen az egész, és ha
nagyon elhagy az önbizalmam, akkor visszahallgatom, hogy ott mi volt. Az
tényleg az egyik kiemelkedő, hogyha így meg kell nevezni öt vagy tíz kiemelkedő
koncertet az köztük volt egyértelműen. Ezért is sajnálom, hogy ritkán jutok el
Debrecenbe, de most már bízom benne, hogy tényleg sikerül egy hagyományt
teremteni ebből. A közönség mondta, hogy legyen hagyomány, akkor én meg állok
elébe.
Lehet tudni valamit a készülő
lemezedről?
Év végéig szeretnék kijönni vele.
Melyik a legjobb koncert, amin te
részt vettél?
Paul McCartney2003 Budapest. És Tommy Emmanuel2007 a PeCsá-ban. Ennek a fingerstyleműfajnak a
képviselője, az egyszemélyes zenekar szerű, egy szál gitáros megszólalásnak ma
a legnépszerűbb előadója. Úgy mentem el a koncertjére, hogy érdekelt az
akusztikus gitározás, és nem tudtam, hogy mit várjak az egésztől. De tetszett,
hogy ha egyedül áll ki egy szál gitárral, biztos nagyon őszinte. És hát, amit
hallottam, attól a lélegezetem elállt. És
az volt az a koncert, ami után azt mondom, hogy azt sem érdemes mondani, hogy
jó volt. Csöndben kell maradni, hallgatni, és hagyni, hogy hasson. Ami
különösen tetszik az ő zenéjében, és amit igyekszem beépíteni a saját zenémbe
is, hogy az hogy valaki akusztikus előadó vagy akusztikus gitáron játszik, az
nem jelenti azt, hogy ez egy ilyen finom, szofisztikált, romantikus, kávéházi
dolog. Hanem ebbe ugyanúgy benne van a rock and roll és ezt szeretem látni az
embereken, hogy energiát kapnak attól, ahogyan én játszom, vagy ahogyan előadom
a dalaimat. Ez a legfontosabb az egészben, nem az a lényeg hogy most ez így
jó-e, vagy tetszik-e hanem az hogy hosszútávon mit ad az élmény. Ha a
közönségnek tudok ennyit adni, hogy vigyorognak utána és boldogok, akkor
érdemes ezt csinálnom. Van ennek egy ilyen terápia jellege is.
Van valami kedvenc elfoglaltságod
a zenélés mellett?
Nagyon érdekes, nincs. Mert úgy
nagyjából ameddig gyerek voltam, fiatal voltam, addig főállásban iskolás voltam
és mellette volt a zene. Aztán egyetemre mentem, ott is amellett volt a zene,
és tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, de valahogy mindig ez volt a
mellékes. Tehát hiába nem hobbinak, hanem hivatásnak tartottam, mégis hobbiszinten
volt az életemben. És manapság van az, hogy zene, zene, zene, zene. És igazából
örülök, hogyha a zene mellett a magánéletemet tudom ápolni. Tehát jusson idő a
barátaimra, jusson idő olyan kikapcsolódásokra, amit a zene nem ad meg, például
egész egyszerűen letenni azt a gitárt és egyszerűen kikapcsolódni ebből.
Amit mostanában szeretek, kis
aprócska elfoglaltság. Csinálunk egy videóblogot youtube-on. Szeretek
betekintést engedni abba, hogy mi történik a Petruska András produkció mögött.
És ezt én magam vágom. Innentől kezdve lehet akármilyen kritikával illetni,
mert nem értek hozzá, de nagyon jó szórakozás, nagyon élvezem azt, hogy hogyan
lehet egy nagyjából 10 perces menetidőre összerakni egy egész fesztivál alatt
forgatott jelenetsort, a gegeket hogyan lehet belerakni úgy, hogy ott hatásos
legyen. Igazából ezt autodidakta módon csinálom, és tetszik, ahogy rájövök a
lehetőségekre. Ez egy jó szórakozás. De egyébként igazából örülök, hogyha a
zene mellett ember tudok maradni. És nagyjából ez ki is tölti a szabadidőmet.
„Igazán gazdag csak az, aki ad, a
fösvénység a legnagyobb szegénység, mely önmagától sajnál javakat.” Gyöngyös Imre
A fösvénység, vagy zsugoriság,
fukarság egy olyan elítélő szó, amellyel azokat jellemezzük, akik görcsösen,
minden áron ragaszkodnak megszerzett javaikhoz, senkinek nem akarnak adni
belőlük. Ez a ragaszkodás már a megszerzés vágyában is megmutatkozhat.
A fösvény ember számára semmi nem
ér fel azzal az érzéssel, hogy pénzhez jut, birtokolhat valamit. Az ilyenekre
mondják, hogy még az anyját is eladná, vagy lelkét is eladná némi pénzért.
Ezért csökönyösen ragaszkodik a megszerzett birtokokhoz, és mindig kevésnek
tartja, félti.
A fösvény ember olykor magához is
kegyetlen. Néha még akkor sem akar megválni vagyonától, javaitól, ha az
életvitele megkívánná. Balzac szerint: „A fösvénynek két tápláléka van: a pénz
és mások megvetése.” Így hát kevesebbet eszik, mert spórolni kell. Nem fűti be
a házat, inkább vendégségbe megy melegedni. Kölcsön természetesen senkinek nem
ad. Pár forinton is képes nagy veszekedést rendezni.
A fösvénységet tekinthetjük káros
szenvedélynek. Míg az alkoholista az alkohol megrögzött rabja, addig a fösvény
a pénz rabja lesz. Dolgozik a javakért, de aztán újra elégedetlen, még többet
akar, még többet dolgozik, és így tovább.
Dr. Laham szerint A pénz
boldogíthat, ha az ember értelmes módon költi el. A felmérések igazolják, hogy
boldogabbak az emberek, ha anyagi javak helyett új élményekkel gazdagodnak a
pénzükből.
Seneca szerint: „A fösvény ember
semmilyen nyereséggel sem lakik jól.”
Szerintem a fösvény emberekben az
a legvisszataszítóbb, hogy olyan dolgokból is ki akarják húzni magukat, amik
mindenki számára kötelezőek. Ha például az utcát betonozzák/csatornázzák, annak
a díját mindenkinek ki kell fizetni, hiszen mindenki használni fogja. Mégis
akadnak olyanok, akik nem hajlandóak erre, és ha ügyesen játszanak, ki is
tudják húzni magukat a fizetés alól. Így viszont megkárosítják az utca többi
lakóját, akikre ráterhelik az ő részüket is.
A Valentin-nap egy olyan Amerikából átvett ünnep, mint a Halloween: van aki tartja és van aki nem. Mára kis hazánkban is elég népszerűvé vált ahhoz, hogy a virágboltosok és a csokit áruló boltok ezen a napon nagyobb haszonnal végezzenek.
Én minden nap ugyanúgy szeretem a szerelmemet, de azért nem bánom, hogy van egy ilyen nap is az évben egyszer. Ha az évforduló a kapcsolatunk szülinapja, akkor a Valentin-nap a névnapja. Mivel a saját névnapom is ünneplem, ezért ezt is megtarthatom:)
Íme néhány olcsó last minute tipp Valentin-napra pároknak és egyedül ünneplőknek!
Párban:
Gyertyafényes fürdő: ez a program mindig romantikus, még szebbé lehet tenni, ha a gyertyák mellett virágok, virágszirmok is díszítik a fürdőt. A vízbe tehetünk fürdőolajat, fürdősót, vagy habfürdőt. Aztán a többi a fantáziátokra van bízva;)
Közös főzés: tervezzetek meg egy egyszerű menüt vacsorára, amihez közösen vásároltok be, aztán közösen készítitek el, és gyertyafény mellett is elfogyaszthatjátok.
Mozi: ha mindenáron moziba akartok menni, Debrecenben ajánlom az Apolló mozit, nincs akkora tömeg, aznap akciós a jegy, és romantikus filmeket vetítenek. De más városban is találni kisebb mozikat, ahol művészfilmeket is lehet nézni.
Film: ha nincs kedvetek a tömeghez, válasszatok egy filmet, amit közösen, otthon, kényelmesen nézhettek. Jöhet hozzá a popcorn és egy kis bor, vagy pezsgő, vagy amit kívántok. A filmnek nem muszáj romantikusnak lennie, lehet bármilyen. És akár hagyományt is teremthettek, mint Lily és Marshall az Így jártam anyátokkal című sorozatban a Predátor című filmmel:)
Piknik: habár az idő még nem olyan szép, hogy a pikniket a természet lágy ölén ejtsétek meg, de attól még kivitelezhető. A szobában terítsetek le egy plédet, párnákat, és fogyasszátok a reggelit/ebédet/vacsorát ilyen hangulatban.
Sátorozás: szintén nem a természetben, hanem a szobában. Ha nincs hely igazi sátornak, pokrócokból, lepedőkből is megoldható, mint gyerekkorunkban. Csak most a bunker romantikus hellyé változik. Képzeljétek, hogy a csillagos ég alatt fekszetek, akár betehettek egy olyan cd-t is, amin a természet hangjait halljátok.
Séta: ha az idő engedi, menjetek sétálni, kézen fogva, andalogva. Esetleg látogassatok el oda, ahol megismerkedtetek, vagy összejöttetek, vagy egy olyan helyre, ami fontos a kapcsolatotok szempontjából.
Egyedül:
Gyertyafényes fürdő: ez a program egyedül is kiváló, jobban elterülhetsz a kádban, közben lágy zene szól, kikapcsolhatsz, relaxálhatsz.
Vásárlás: egyedül vagy barátnőkkel, csapjatok egy nagy shopping-túrát. Vagy csak nézegessétek a kirakatokat, aztán üljetek be egy fagyira vagy sütire a közeli cukrászdába.
Szépség-nap: itt az ideje, hogy egy egész napot magadra fordíts. Jöhet az arcmaszk, a manikűr-pedikűr, minden, amitől jobban érzed magad a bőrödben!
Film: ha moziba nem is vágysz a sok szerelmes pár mellé, otthon is tarthatsz filmezős estét egyedül vagy barátnőkkel. A kedvedtől függően válogathatsz csöpögős romantikus filmekből, vagy akár anti-valentin-napi filmekből is (mi anno A pokolból c. filmet néztük Johnny Deppel, ami Hasfelmetszőről szól:)
Főzés: egyedül vagy barátnőkkel, de főzni jó! Kikapcsol és az eredményét el lehet fogyasztani. Én közben Szex és NY részeket szoktam nézni, mert már láttam mindet, ezért nem kell állandóan odafigyelnem, elég ha hallgatom és jót derülök rajta.
Szex és NY maraton: ha már százszor láttad, akkor is jó megnézni, vicces, szerethető, esendő szereplőkkel. A szingli életről szól, de a végén persze adott a happy end, ez elősegítheti, hogy te is pozitívabban állj hozzá a mostani helyzetedhez.
Bulizz: nem csak te vagy egyedül Valentin-napon, hanem sok más sorstársad is, köztük számos helyes pasi! A szépség-nap után öltözz ki, szedd össze a szingli barátnőket és irány egy jó buli! Sok szórakozóhely ilyenkor külön programmal, akciókkal várja a vendégeit.
Szerencsés vagy, amiért a munkád a szerelmed. Mikor jöttél rá, hogy titeket egymásnak teremtettek?
Gyerekként mindenki színész, zenész, vagy valami köztiszteletben álló ember szeretne lenni, és voltaképpen én ezt nem nőttem ki. 7 éves korom óta állok színpadon, a zenélés pedig mindig olyan tevékenység volt számomra, aminél semmi más nem kötött le jobban.
Mi volt az első hangszer, amit a kezedbe fogtál?
Egy bolgár Cremona gitár a hetvenes évekből, akkoriban nagyjából ez volt az egyetlen elérhető gitár az amtőrök számára. A nagynénémé volt, bár ő ezt inkább falidíszként használta, én pedig óvodásként arra, hogy fals akkordokat pengetve idegesítsem a családom.
Mik voltak az első eredményeid, amelyek tovább ösztönöztek?
Talán leginkább annak a ténye, hogy sosem vallottam kudarcot, és mindig kiemelten kezelték a produkciómat. Az átlagos gyereknél mindig sokkal bátrabb voltam, és soha nem féltem megmérettetni magam.
Volt valaha olyan pillanat, amikor csalódtál a zenélésben? Hogyan kezelted? Hogyan léptél tovább?
Csalódásom soha nem volt, inkább csak mélypontok, azok is az utóbbi években, amikor már nem csak magamnak zenélek, hanem a közönségnek is van elvárása felém. A zenével való kapcsolatom egy régóta tartó házasság, és mint minden házasságban, megvannak a hullámvölgyek. Azonban szerintem egy kapcsolat mélysége pontosan attól függ, hogy ezeket a hullámvölgyeket, mennyire képesek az adott felek pozitív irányba visszaterelni. Ez folyamatos önreflexiót igényel. Másképpen már ilyen fiatalon is beleőrültem volna.
Ki illetve kik inspiráltak/inspirálnak leginkább? Van esetleg példaképed?
Nincs konkrét példaképem, nagyon sok zenét hallgatok, régit, és újat is, igyekszem megérteni, hogy egy adott korszak hogyan termeli ki a saját zenéjét, és fordítva: hogyan befolyásolja egy zenei műfaj a maga korát, szerintem ezekben rejlik a kulcs a sikeres zenéléshez. Érdekelnek a zenészek élettörténetei is, hogyan lettek azzá, akik. Nem nagyon hiszek abban, hogy a magánember elrejthető lenne a dalokban. Szeretem megérteni azt, hogy milyen emberi tényezők tették azzá az illető muzsikáját, amitől szerethető, és folyamatosan keresem a saját belsőmben is a "megzenésíthető" pontokat.
Mikor először lát az ember színpadon ledöbben attól, hogy egy embert lát, de egy egész zenekart hall. Mindig is egyszemélyes zenekar akartál lenni?
Nem. Mindig is kísérletező zenész szerettem volna lenni. A gitár alapvetően másodlagos hangszerem volt, az énekemet kísértem vele, de mint zenész, mindig is érdekesebb zenei alapot akartam biztosítani az éneknek egy sima tábortüzi akkordozásnál. Amint tudomást szereztem arról, hogy létezik ilyen játéktechnika, amivel az általad leírt hatást el lehet érni, azonnal elkezdtem tanulmányozni ezt a műfajt, és egy-másfél év múlva fel is állt a "banda". Nagy szabadság ez, és szeretem látni, ahogy a közönség is elengedi a fantáziáját, és szabad fület enged ennek az illúziónak. Jó játék.
Milyen műfajokkal dolgozol legszívesebben? Mennyit változott a zenei ízlésed az évek során?
Folyamatosan változik. Mindig is a pop olvasztótégelye érdekelt a legjobban Elvistől, Beatlestől fölfele egészen a mai előadókig, de a hangszeres gondolkodásom inkább a jazz zenészekre hasonlít, bár ezt szeretem elrejteni. Bár annak örülök és motivál, ha a szakmai teljesítményemet dícsérik, a fő célom a szórakoztatás, ahhoz meg nem kell szakavatott fül, csak nyitott szív.
Hogyan születik meg egy Petruska András dal?
Az inspiráció sok forrásból származhat, így van, hogy egy élményt, eseményt öntök hangokba. Történhet fordítva is, egy dallamfoszlány, akkordkapcsolódás vált ki belőlem olyan érzéseket, ami emlékeztet valamire, egy történetet formál a fejemben. De ez a szakasz még csak a kezdet, ezt követi a tudatos komponálás, amikor a megfelelő zenei lépéseket, megoldásokat keresem, és a felvázolom, miről is szóljon a szöveg. Ha ezzel megvagyok, elkezdem élőben játszani a dalt, illetve felvételről visszahallgatni. Ezekben a helyzetekben könnyen meg lehet hallani a gyengébb részeket, újabb löketeket kapok a továbbfejlődésre. Egyébként nem kifejezetten szeretek egyedül dolgozni, arra ott van a színpad. Szeretem az imént felvázolt lépéseket másokkal közösen megoldani, szakmailag is tanulok belőle, és szórakoztatóbb is a közösségi alkotás.
Mik a terveid a jövőben?
Ami minden más zenésznek is, többet játszani, több embernek, hangosabban :). Azzal, amit 3 év szólózással sikerült elérni egy olyan országban, ahol még a zenészek is eltántorítottak attól, hogy ezt a szakmát válasszam, nagyon szerencsés dolog, az pedig külön jól esik, hogy sok kezdő zenész is az én utamat látva kezdett el intenzíven koncertezni. Elégedett vagyok a jelenlegi szakmai életemmel, de mindig lehet feljebb jutni. Jelenleg szeretném elkészíteni az első rendes hosszúságú lemezemet, remélem év végére megleszek vele.
Mi a legnagyobb álmod, amit szeretnél megvalósítani?
Teljes mértékben önfeledten a jelenben lenni. A legtöbb ember hajlamos a harmonikusság, boldogság érzetet feltételekhez kötni - ha majd megengedhetem ezt, vagy azt magamnak, stb. Én sem vagyok kivétel ez alól, viszont úgy érzem, minden dimenziójában pályára van állítva az életem, én pedig nagy élvezettel ülök a pilótaszékben, akár szakmai, akár magánéleti utakon járok éppen. Ennek fényében nem is olyan távoli ennek az álomnak a megvalósulása, a GPS-en már látom is azt a kis zászlót...
Mit üzensz a debmédia olvasóinak?
Kívánom, hogy éljék meg olyan különlegesnek Debrecent, mint én, kívülálló, turistaként látom. Nagyon szeretek ide visszatérni, sok élményem fűződik a városhoz. Láttam felülnézetből a felújított tereit hőlégballonban félve, nevettem át rég nem látott barátokkal oda-vissza az M3-as autópályát egy Kölcsey központos koncert kapcsán, kaptam nagyon sok szeretetet, tapsot, kurjongatást előadóként, éjjel 2-es kábulatban bámészkodtam a Múzeumok Éjszakáján. Kis apró történetek, amiktől számomra mély, és érdekes az ittlét.
András 2013. február 15-én 20 órai kezdettel fellép a SIKK
Klubban, Debrecenben. Ne maradjatok le az élményről!
Egy kis napi inspiráció, és pénteki emlék. Róma sem egy nap alatt épült, szóval ne akarjatok azonnal mindent elérni. Egyébként is vasárnap van, aki tud lazítson:)
Márk a kapcsolatunk elején közölte, hogy ő mindent megeszik, de nem szereti a májat és a főzelékeket. Mára a krumplifőzelék és a borsófőzelék lett a kedvenc étele:) Íme az egyszerű, gyors recept.
Borsófőzelék:
Hozzávalók:
borsó (konzerv, befőtt, fagyasztott vagy nyers)
kis olaj
tejföl (1,5-2dl)
3 fakanál liszt
só, bors, paprika, majoranna
Elkészítés:
Ha konzervből vagy befőttből csináljuk, elég kicsit odatenni, felforralni (mindenképpen legyen rajta lé), aztán jöhet is a rántás
Ha nyers borsóból készítjük, akkor odatesszük annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a borsót.
Ha fagyasztott borsóból csináljuk, akkor kicsit kevesebb víz is elég, mert mikor kienged levet fog ereszteni.
Ha felfőtt a lé, kis lángra vesszük, megfűszerezzük ízlés szerint.
Ha már majdnem megfőtt a borsó, megcsináljuk a rántást.
rántás: egy kis edénybe kevés olajhoz hozzáadunk 3 fakanál lisztet (a lényeg, hogy felvegye), hozzá a paprika, és kicsit megpirítjuk. Ezután megy bele egy kis doboz tejföl. Elzárjuk a gázt alatta, kész a rántás.
a borsó levéből átmerünk 8 evőkanálnyi levet, csomómentesre keverjük. Ezt a lépést addig ismételjük, míg elég híg nem lesz a rántásunk.
a rántást hozzákeverjük a borsóhoz, összekeverjük, összerottyantjuk, és kész is!
A
kevélység a büszkeség elfajulása, önmagunk mások fölé helyezése, mások
lenézése, az alázatosság hiánya. Míg a büszke ember joggal büszke azokra, amiket véghezvitt, és nem magát
tartja nagyra, csupán amiket elért. A kevély ember viszont az által, hogy
valamit elért, lenézi azokat, akik nem. Egyes vallások szerint a kevélységből
fakad minden bűn, így a kevélység mondható a főbűnök fejének is. Dante is a Purgatórium legalsó szintjén helyezi el.
A
kevélység túlzott ágaskodás, jobbnak lenni másoknál, és ezt az orruk alá
dörgölni. Az ilyen kérkedőket nem szeretik az emberek, a szemükbe talán dicsérik
őket, de a hátuk mögött szapulják, kinevetik. A kevély ember nagyzol, általában
felfuvalkodott, öntelt. Ő az, aki mindent jobban tud mindenkinél, még akkor is,
ha olyan témában szólal meg, amiben semmi tapasztalata nincsen. Könnyen
ítélkezik, hiszen ő „mindenről tud mindent”, holott gyakran az információk
teljes hiányában tesz megjegyzéseket.
Dr.
Simon Laham, a Melbourne-i Egyetem szociálpszichológusa A bűn öröme: A hét
halálos bűn pszichológiája című könyvében írja le, hogy miért okoz örömöt az
embereknek ezen bűnök elkövetése.
A
kevély emberek a tanulmány szerint kitartóbbak a nehéz helyzetekben, a
problémák orvosolásában, mint alázatosabb társaik. Állítólag alkalmasabbak a vezető
pozíciók betöltésére. És állítólag a büszke embereket jobban kedvelik.
(forrás: mno.hu, wikipédia.hu, kislexikon.hu)
A
büszke emberekkel nekem nincs is bajom, a kevélyekkel már inkább. Nehezen
viselem, ha valaki például a saját szakterületemen okoskodik úgy, hogy köze
nincs hozzá, tudása meg még annyira se.
Ki ismer még rajtam
kívül kevély embereket? :) Milyen véleménnyel vagytok a kevélységről?
Félre ne értsétek, nem vallási
okoskodásról lesz itt szó, csupán a 7 főbűnnek nevezett fogalomról. Ezek a
következők:
Farkas Péter Gábor: A HÉT FŐBŰN
1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.
Szerintem nem beszélhetünk
egyszerűen jóról és rosszról, nincsen éles határ a két kategória közt, sőt
sokszor összemosódik. Arról nem is beszélve, hogy mennyire relatív fogalmak. A
kulcs a hitben van, és itt nem feltétlenül az Istenhitre gondolok. Ha valaki
elhiszi azt, hogy igenis helyesen cselekszik, akkor hiába próbálja neki bárki
megmagyarázni az ellenkezőjét. Lehet, hogy a társadalom őrültnek tartja a
tettéért, és el is ítéli, de az illető akkor is abban fog hinni, hogy ő jót
cselekedett.
De gondoljunk csak olyan
dolgokra, amikor apró kis bűnök segítségével cselekedtünk valami jót. Ezt
hívják úgy, hogy a cél szentesíti az eszközt?
Na de félre a filozofálást, a hét
főbűn nehezen használható jóra. De egy kutatás kimutatta, hogy vannak pozitív
hozadékai is. Ezekről fogok írni heti rendszerességgel, holnap kezdem a
kevélységgel.
Annyira egyszerű étel, hogy eddig pont ezért nem írtam róla. De mindenki másképp csinálja, úgyhogy megosztom a saját fajtámat. Régen csak kifőztem a tésztát és ráöntöttem a bolti szószt, most már új módszerrel dolgozom, de ez se bonyolultabb.
Spagetti paradicsomszósszal:
Hozzávalók:
hagyma
tészta
sűrített paradicsom
darált löncshús
oregánó, só, bors
Elkészítés:
kifőzzük a tésztát
a löncshúst és a hagymát felkockázzuk és odatesszük egy serpenyőben pici olajjal (általában a konzervben van rajta kicsi zsír is, és azt használom fel olaj helyett ilyenkor)
mikor már apró darabokra esett szét a löncshús, hozzáöntjük a sűrített paradicsomot
jöhet a fűszerezés ízlés szerint, de az oregánó kihagyhatatlan
összerottyantjuk, aztán tálalhatjuk is
Nagyon egyszerű, isteni finom, és nem utolsó sorban még olcsó is. 370Ft a löncshús és két kicsi sűrített paradicsom konzerv a kisboltban.