25 év házasság

Édesanyáméknak ma van a 25. házassági évfordulójuk, mi tegnap voltunk 2,5 évesek. Még a tizedét sem éltük meg annak, amit ők, de remélem, hogy meg fogjuk. Gyermekkorom óta az ő példájuk van előttem, és (bizonyára közrejátszik némi elfogultság is, de) szerintem nagyon jó példa. 

Az életük szinte mintaszerű: megismerkedtek, kapcsolat, eljegyzés, esküvő, első lakás, első gyerek, nagyobb lakás, második gyerek, kertes ház, megnőttek a gyerekek, még nagyobb ház, kutya, kiröppentek a gyerekek.

És az életük abban is mintaszerű, hogy ugyanúgy megvoltak, megvannak a konfliktusaik, mint bármely más kapcsolatban. Megvoltak a viták egymással, a gyerekekkel, egymással a gyerekek miatt, stb. Viszont különleges abban, hogy bármi adódott is, (még ha akkora balhét csaptak is, mintha tornádó tombolna), mindig megoldották. 

Mert szerintem egy hosszú kapcsolat lényege nem abban áll, hogy sohasem veszekszünk, hanem abban, hogy igenis kiveszekedjük magunkat, elmondjuk a problémáinkat (adott esetben szükségszerű lehet a kiabálás is - inkább mintha verekednénk), és megbeszéljük, aztán közös erővel megoldjuk. A nehezebb út mindig az, amelyiken dolgozni kell. Sokkal könnyebb feladni, mint küzdeni érte. (De ez nem csak párkapcsolatra igaz, hanem barátságra, testvéri-, rokoni kapcsolatra, stb.)

Előfordult, hogy előttünk veszekedtek, ami nem mindig volt a legjobb dolog, de én utólag nem bánom. Mert ha abban a hitben nőttem volna fel, hogy a szüleimnek nincsenek vitáik, akkor biztosan hibásnak éreztem volna magam, amiért nekem vannak. 

A szüleim 25 év után is ott vannak egymásnak jóban-rosszban, betegségben-egészségben, gazdagságban-szegénységben, és ami a legfontosabb: szeretetben-szerelemben. És én végtelenül büszke vagyok rájuk emiatt. 

Köszönöm, hogy boldog, teljes, szerető családban nőhettem fel. Hogy megadták, megadják azt a biztos érzelmi hátteret, amire mindenkinek szüksége van, hogy teljes életet élhessen. Azt az érzést, hogy bárhogyan alakul az életem, bármit teszek: ők mindig szeretni fognak. 

Anyukám mindig azt mondja, hogy csinálhatok bármilyen ostobaságot, vagy rosszat, lehet, hogy borzasztóan megharagszik érte, de mindig szeretni fog. Hiszen ez egy szülő dolga: hogy határtalanul szeresse a gyermekét.

Boldog 25. házassági évfordulót Anya és Apa!