Időről Időre (About Time)
A trailert látva először az fogott meg benne, hogy Domhnall Gleeson (vagyis Bill a Harry Potterből) játszik benne, aztán a sztorija, aztán pedig az, hogy Richard Curtis írta és rendezte, aki az Igazából szerelem című filmet is. Ez a három tény számomra elegendő volt ahhoz, hogy megnézzem a filmet.
Az Időről időre egy bohókásnak tűnő, de komoly tanulságot pedzegető történet. Tim Lake a 21. születésnapján édesapjától megtudja, hogy családjuk férfitagjai, ezáltal ő is, képesek az időutazásra. Ehhez csak annyi kell, hogy beáll egy sötét helyre (szekrény, szoba, wc, stb.), ökölbe szorítja a kezét, és arra koncenrtál, ahova menni szeretne.
No persze a világtörténelmet nem változtathatják meg, csak a saját múltjukban utazhatnak. Tim apja (Bill Nighy) saját bevallása szerint arra használta a képességét, hogy minél több könyvet olvashasson. Tim ezzel szemben a szerelem megtalálására, elnyerésére, mondjuk úgy, hogy becsajozásra szeretné használni. Aztán jön az első kudarc, a számtalan próbálkozás, és az Igazi.
A történet ugyan romantikus filmnek van álcázva, de fő eleme mégis Tim és az apja közti kapcsolat. Hiába képesek az időutazásra, vannak dolgok, amiken így sem lehet változtatni, vagy nem érdemes. A pillangóhatás ugyanis itt is jelentkezik, néha nem éri meg a múlt megváltoztatásával kockáztatni a jelent.
A fő és legigazabb tanítása a filmnek az, hogy használd ki az időt, ami számodra adatott. Tim, apja tanácsára sokszor nem arra használta a képességét, hogy kijavítson, megváltoztasson dolgokat, hanem arra, hogy újraéljen napokat. Mi ezt nem tehetjük meg, viszont helyette járhatunk nyitott szemmel, értékelhetünk minden apró kis csodát, és elmerülhetünk a jelen boldog pillanataiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése